Podmaniczky Szilárd: Klímadogma. Librarius könyvek 2013, 292 oldal, a borítón Csurka Eszter festménye, 2890 Ft. Nálunk csak 2601 Ft.
Késő őszi nap volt, Larry a kertben dolgozott. A nap ilyenkor
egészen korán lement, de Larry nem hagyta abba a munkát, amíg
föl nem bukott a járdaszegélyben.
A házban égett a villany, pontosabban három állólámpa szórta a
sárga fényt. Larry felesége juhtúrós pogácsát sütött a saját receptje
szerint. Sok túró és kevés liszt. Larry utálta a pogácsát, kivéve a
felesége juhtúrós pogácsáját, amiből képes lett volna megenni
három tállal. Ami nem vált volna előnyére, mert épp az utóbbi
időben fogyott le, és folyton méregette magát, nehogy elhízzon.
Larry a káposztákat gyűjtötte be a kertből, aztán talicskán levitte a
pincébe, ahonnan úgy kéthetente fölkerült egy-egy fej levesnek
vagy főzeléknek. Errefelé kevesen ismerték a főzeléket. Ha Larry
felesége mégis ezt főzött a vendégeknek, azt hitték, maradékot
szolgál fel, amiben a tegnapi levest elkeverte lisztes tejföllel.
Larry kiásta a kertben a sárgarépákat is, és homokkal megtöltött
ládákba dugdosta őket, hogy télire elálljon. Háromból egy láda
általában megrohadt, pedig ugyanaz a homok volt bennük és a
sárgarépák is erősen hasonlítottak egymáshoz. Larryt bosszantotta
az efféle fölösleges munka, de ha arra gondolt, hogy legalább nem
hízik el, amíg kiüríti a ládát, kidobja a rohadt sárgarépát, mindjárt
másképp látta a világot.
Meg egyébként is máshogy látta a világot, mint a legtöbb ember,
vagy legalábbis ezt gondolta magáról. Magányos farkasnak
képzelte magát, akit valamiért mégis megtűr a felesége. Igaz,
Emmát soha nem vette el, mégis a feleségének mondta. Ezt a
mondatot például soha nem tudta kitörölni a fejéből: Miniszter úr,
engedje meg, hogy bemutassam a feleségemet! Néha arra gondolt,
hogy ezen múlott minden, hogy akkor ilyen hihetően tudott arról
beszélni, ami a valóságban egészen másképp volt.
Larry elővett egy csavarhúzót a szerszámok közül, és lekaparta az
ásóról a sarat. Jó kövér föld volt, tapadt mindenre. A sárgarépa
nem szerette a kövér földet, ezért Larry minden év elején homokot
hozatott egy kis területre és beledolgozta a földbe, hogy jól érezze
benne magát a sárgarépa.
Larry nem volt vegetáriánus, de szeretett volna az lenni. Tetszett
neki a gondolat, hogy olyan szelíd emberként élhetne, aki nem
pusztítja el az állatokat, és csak növényeket eszik meg sajtot. De a
vegetáriánusságban is jobban érdekelte a rendszer fölépítése,
mintsem hogy lemondott volna egyetlen karika szalámiról vagy
szép szelet sült húsról. Egyszer összeállított egy listát azokról az
élelmiszerekről, amelyekhez nem kell egyetlen állatot sem
elpusztítani. Miután elkészült a listával, megevett két nagy szelet
májkrémes kenyeret, a tetejére tejfölös sajtot pirított.
Ezen az estén a közösségi házba voltak hivatalosak, ahol a helyi
színtársulat Shakespeare-t adott elő, utána pedig hajnalig tartó
féktelen mulatság várt volna rájuk. Hogy pontosan melyik darabot
játszották, arra Emma sem emlékezett. Larry hullafáradt volt az
egész napos kerti munkától, és amikor megevett hat-nyolc
juhtúrós pogácsát és megivott rá két nagy pohár sört, egy szót sem
kellett szólnia Emmának, aki csöndben visszaakasztotta a
szekrénybe az előkészített ruhákat.
A második előadás úgyis jobb lesz, mondta Larry, addigra
rendesen megtanulják a szöveget.
Úgy tudtam, fölolvassák, mondta Emma.
Na, akkor meg aztán teljesen mindegy, hogy az első vagy a
második előadást nézzük meg, válaszolt Larry.
Mikor lesz a következő előadás?
Fogalmam sincs. Nézd meg a műsorfüzetben, mondta Larry,
mikor is kétséget kizáróan látta, hogy a kezében tartja a
műsorfüzet. A jövő héten, egy hét múlva.
Emma nem válaszolt, fogalma sem volt róla, mi lesz egy hét
múlva.
Larry a feleségét nézte mosogatás közben, és arra gondolt, van
már két hete is, hogy szeretkeztek, mikor Emma megkérdezte,
észrevett-e valami különöset. Larry törte a fejét, mit kellett volna
észrevennie. Az ásóban, amivel ásott, benne volt a nyél. A répákat
fejjel lefelé dugta a homokba. A talicskának, amivel a káposztát
tolta a pincébe, volt kereke. És akkor arra gondolt, hogy talán
Emma is hiányolja a szexet.
Azt hiszem, tudom, mire gondolsz, válaszolta Larry.
Emma belemosolygott a mosogatóvízbe, aztán kicsavarta a
szivacsot. Nagy és erős kezei voltak, a körme mindig ápolt, és
rózsaszínű volt alatta a hús, amire Larry nagyon büszke volt, és
általában, ha valakinek bemutatta Emmát, és azt mondta, engedd
meg, hogy bemutassam a feleségemet, akkor Emma kinyújtott
ujjait nézte a rózsaszínű körömággyal.
Larry fölemelte a díszpárnát a fotelben, hátha alatta van a
tévékapcsoló. De nem volt ott, a fene tudja hová lehetett. Napok
óta nem néztek tévét, nem volt benne semmi érdekes, legfeljebb
az időjárás, de az meg olyan, hogy vagy változik, vagy nem.
Tudtad, hogy két hetet tölt az ember az életéből azzal, hogy a tévé
távirányítóját keresi, kérdezte Larry.
Emma megdöbbent.
Két hetet? És mi mindent keres még két hétig?
Például a szemüvegét, mondta Larry. A lakáskulcsot. A
pénztárcáját…
Igen-igen, sok mindent, vágott közbe Emma, mert a férje képes
lett volna reggelig folytatni a sort. Kinyitotta a hűtőt és
előrehajolt. Hideg levegő vágott az arcába. Így állt vagy fél
percig, mert kiment a fejéből, miért nyitotta ki. A hűtőszekrény
fehér fénye oldalról világította meg az arcát. Olyan volt, mint aki
a jövőbe néz egy fényes kapun keresztül. Larry gyönyörűnek
találta és a háta mögé somfordált. Fölemelte a kötényt és
végigsimította Emma ágyékát, akibe mintha villám csapott volna,
összerázkódott.
Tudom már, mondta, a szalámi. Nincs fönt szalámi. Délután hozni
akartam föl, de csak a madzag lógott a deszkán. Figyelsz, Larry?
Figyelek, mondta Larry, a farka olyan vastag lett, mint egy öblítős
flakon.
Tegnap előtt is lent voltam a pincében, hogy hozok föl tojást, azt
sem találtam. Most meg a szalámi.
Emma fölegyenesedett és becsukta a hűtőt, aztán átölelte Harryt,
ágyékát az ágyékának nyomta.
Dughatnánk már végre, mondta Emma, mostanában kissé
elhanyagolod ezt az üzletágat.
Észrevettem, mondta Larry, s ahogy becsukódott a hűtőszekrény
ajtaja, mintha benne is véget ért volna a vágyakozás. Mi van a
tojással meg a szalámival?
Eltűnik. Valami rájár.
De hát be van zárva az ajtó, mondta Larry és megcsókolta Emmát,
aki viszonozta Larry csókját, így hát csókolózni kezdtek. Larry
újra nyeregben érezte magát, és próbált nem gondolni a szalámira
és tojásra. Nekitolta Emmát a konyhaasztalnak és fölfektette rá.
Lehúzta a bugyiját, legombolta magáról a nadrágot, és jótékonyan
belehatolt. Emma átkulcsolta Larry derekán a lábait. És innentől
ment minden, mint a karikacsapás.
Látod, ilyen a jó szex, mondta Emma, váratlan és ösztönös. Larry
Emma hasán feküdt a konyhaasztalon, hallgatta a szívverését,
miközben a meztelen seggén hideg szellő futott át. Látta magukat
kívülről, valahonnan a konyhaszekrény tetejéről. Elképzelte,
ahogy ott gubbaszt, és figyeli ezt a törékeny párt, akik nem rég
még hideg gyümölcslevest kanalaztak ugyanezen az asztalon.
Mennyi mindenre jó a konyha, gondolta Larry, aztán fölhúzta a
gatyáját, és kivonult a fürdőszobába, hogy elöblítse a szerszámot.
Mire visszatért, Emma a tévé előtt ült, de nem kapcsolta be, magát
nézte a tükröződő felületen.
Larry töltött egy pohár bort, aztán letette Emma elé, majd
magának is töltött egy pohárral.
Mi van a pincével, kérdezte Larry, magát is meglepve.
Valami odajár, mondta Emma. Valami, ami szereti a tojást, a
szalámit és a sajtot is.
Eddig csak a szalámiról és a tojásról volt szó. A sajt is megy?
Az is.
De mi az, ami a sajtot, a tojást és a szalámit is szereti?
