+ Irodalom

Podmaniczky Szilárd: Klímadogma 1.

Késő őszi nap volt, Larry a kertben dolgozott. A nap ilyenkor egészen korán lement, de Larry nem hagyta abba a munkát, amíg föl nem bukott a járdaszegélyben.

Podmaniczky Szilárd: Klímadogma. Librarius könyvek 2013, 292 oldal, a borítón Csurka Eszter festménye, 2890 Ft. Nálunk csak 2601 Ft.

Késő őszi nap volt, Larry a kertben dolgozott. A nap ilyenkor

egészen korán lement, de Larry nem hagyta abba a munkát, amíg

föl nem bukott a járdaszegélyben.

A házban égett a villany, pontosabban három állólámpa szórta a

sárga fényt. Larry felesége juhtúrós pogácsát sütött a saját receptje

szerint. Sok túró és kevés liszt. Larry utálta a pogácsát, kivéve a

felesége juhtúrós pogácsáját, amiből képes lett volna megenni

három tállal. Ami nem vált volna előnyére, mert épp az utóbbi

időben fogyott le, és folyton méregette magát, nehogy elhízzon.

Larry a káposztákat gyűjtötte be a kertből, aztán talicskán levitte a

pincébe, ahonnan úgy kéthetente fölkerült egy-egy fej levesnek

vagy főzeléknek. Errefelé kevesen ismerték a főzeléket. Ha Larry

felesége mégis ezt főzött a vendégeknek, azt hitték, maradékot

szolgál fel, amiben a tegnapi levest elkeverte lisztes tejföllel.

Larry kiásta a kertben a sárgarépákat is, és homokkal megtöltött

ládákba dugdosta őket, hogy télire elálljon. Háromból egy láda

általában megrohadt, pedig ugyanaz a homok volt bennük és a

sárgarépák is erősen hasonlítottak egymáshoz. Larryt bosszantotta

az efféle fölösleges munka, de ha arra gondolt, hogy legalább nem

hízik el, amíg kiüríti a ládát, kidobja a rohadt sárgarépát, mindjárt

másképp látta a világot.

Meg egyébként is máshogy látta a világot, mint a legtöbb ember,

vagy legalábbis ezt gondolta magáról. Magányos farkasnak

képzelte magát, akit valamiért mégis megtűr a felesége. Igaz,

Emmát soha nem vette el, mégis a feleségének mondta. Ezt a

mondatot például soha nem tudta kitörölni a fejéből: Miniszter úr,

engedje meg, hogy bemutassam a feleségemet! Néha arra gondolt,

hogy ezen múlott minden, hogy akkor ilyen hihetően tudott arról

beszélni, ami a valóságban egészen másképp volt.

Larry elővett egy csavarhúzót a szerszámok közül, és lekaparta az

ásóról a sarat. Jó kövér föld volt, tapadt mindenre. A sárgarépa

nem szerette a kövér földet, ezért Larry minden év elején homokot

hozatott egy kis területre és beledolgozta a földbe, hogy jól érezze

benne magát a sárgarépa.

Larry nem volt vegetáriánus, de szeretett volna az lenni. Tetszett

neki a gondolat, hogy olyan szelíd emberként élhetne, aki nem

pusztítja el az állatokat, és csak növényeket eszik meg sajtot. De a

vegetáriánusságban is jobban érdekelte a rendszer fölépítése,

mintsem hogy lemondott volna egyetlen karika szalámiról vagy

szép szelet sült húsról. Egyszer összeállított egy listát azokról az

élelmiszerekről, amelyekhez nem kell egyetlen állatot sem

elpusztítani. Miután elkészült a listával, megevett két nagy szelet

májkrémes kenyeret, a tetejére tejfölös sajtot pirított.

Ezen az estén a közösségi házba voltak hivatalosak, ahol a helyi

színtársulat Shakespeare-t adott elő, utána pedig hajnalig tartó

féktelen mulatság várt volna rájuk. Hogy pontosan melyik darabot

játszották, arra Emma sem emlékezett. Larry hullafáradt volt az

egész napos kerti munkától, és amikor megevett hat-nyolc

juhtúrós pogácsát és megivott rá két nagy pohár sört, egy szót sem

kellett szólnia Emmának, aki csöndben visszaakasztotta a

szekrénybe az előkészített ruhákat.

A második előadás úgyis jobb lesz, mondta Larry, addigra

rendesen megtanulják a szöveget.

Úgy tudtam, fölolvassák, mondta Emma.

Na, akkor meg aztán teljesen mindegy, hogy az első vagy a

második előadást nézzük meg, válaszolt Larry.

Mikor lesz a következő előadás?

Fogalmam sincs. Nézd meg a műsorfüzetben, mondta Larry,

mikor is kétséget kizáróan látta, hogy a kezében tartja a

műsorfüzet. A jövő héten, egy hét múlva.

Emma nem válaszolt, fogalma sem volt róla, mi lesz egy hét

múlva.

Larry a feleségét nézte mosogatás közben, és arra gondolt, van

már két hete is, hogy szeretkeztek, mikor Emma megkérdezte,

észrevett-e valami különöset. Larry törte a fejét, mit kellett volna

észrevennie. Az ásóban, amivel ásott, benne volt a nyél. A répákat

fejjel lefelé dugta a homokba. A talicskának, amivel a káposztát

tolta a pincébe, volt kereke. És akkor arra gondolt, hogy talán

Emma is hiányolja a szexet.

Azt hiszem, tudom, mire gondolsz, válaszolta Larry.

Emma belemosolygott a mosogatóvízbe, aztán kicsavarta a

szivacsot. Nagy és erős kezei voltak, a körme mindig ápolt, és

rózsaszínű volt alatta a hús, amire Larry nagyon büszke volt, és

általában, ha valakinek bemutatta Emmát, és azt mondta, engedd

meg, hogy bemutassam a feleségemet, akkor Emma kinyújtott

ujjait nézte a rózsaszínű körömággyal.

Larry fölemelte a díszpárnát a fotelben, hátha alatta van a

tévékapcsoló. De nem volt ott, a fene tudja hová lehetett. Napok

óta nem néztek tévét, nem volt benne semmi érdekes, legfeljebb

az időjárás, de az meg olyan, hogy vagy változik, vagy nem.

Tudtad, hogy két hetet tölt az ember az életéből azzal, hogy a tévé

távirányítóját keresi, kérdezte Larry.

Emma megdöbbent.

Két hetet? És mi mindent keres még két hétig?

Például a szemüvegét, mondta Larry. A lakáskulcsot. A

pénztárcáját…

Igen-igen, sok mindent, vágott közbe Emma, mert a férje képes

lett volna reggelig folytatni a sort. Kinyitotta a hűtőt és

előrehajolt. Hideg levegő vágott az arcába. Így állt vagy fél

percig, mert kiment a fejéből, miért nyitotta ki. A hűtőszekrény

fehér fénye oldalról világította meg az arcát. Olyan volt, mint aki

a jövőbe néz egy fényes kapun keresztül. Larry gyönyörűnek

találta és a háta mögé somfordált. Fölemelte a kötényt és

végigsimította Emma ágyékát, akibe mintha villám csapott volna,

összerázkódott.

Tudom már, mondta, a szalámi. Nincs fönt szalámi. Délután hozni

akartam föl, de csak a madzag lógott a deszkán. Figyelsz, Larry?

Figyelek, mondta Larry, a farka olyan vastag lett, mint egy öblítős

flakon.

Tegnap előtt is lent voltam a pincében, hogy hozok föl tojást, azt

sem találtam. Most meg a szalámi.

Emma fölegyenesedett és becsukta a hűtőt, aztán átölelte Harryt,

ágyékát az ágyékának nyomta.

Dughatnánk már végre, mondta Emma, mostanában kissé

elhanyagolod ezt az üzletágat.

Észrevettem, mondta Larry, s ahogy becsukódott a hűtőszekrény

ajtaja, mintha benne is véget ért volna a vágyakozás. Mi van a

tojással meg a szalámival?

Eltűnik. Valami rájár.

De hát be van zárva az ajtó, mondta Larry és megcsókolta Emmát,

aki viszonozta Larry csókját, így hát csókolózni kezdtek. Larry

újra nyeregben érezte magát, és próbált nem gondolni a szalámira

és tojásra. Nekitolta Emmát a konyhaasztalnak és fölfektette rá.

Lehúzta a bugyiját, legombolta magáról a nadrágot, és jótékonyan

belehatolt. Emma átkulcsolta Larry derekán a lábait. És innentől

ment minden, mint a karikacsapás.

Látod, ilyen a jó szex, mondta Emma, váratlan és ösztönös. Larry

Emma hasán feküdt a konyhaasztalon, hallgatta a szívverését,

miközben a meztelen seggén hideg szellő futott át. Látta magukat

kívülről, valahonnan a konyhaszekrény tetejéről. Elképzelte,

ahogy ott gubbaszt, és figyeli ezt a törékeny párt, akik nem rég

még hideg gyümölcslevest kanalaztak ugyanezen az asztalon.

Mennyi mindenre jó a konyha, gondolta Larry, aztán fölhúzta a

gatyáját, és kivonult a fürdőszobába, hogy elöblítse a szerszámot.

Mire visszatért, Emma a tévé előtt ült, de nem kapcsolta be, magát

nézte a tükröződő felületen.

Larry töltött egy pohár bort, aztán letette Emma elé, majd

magának is töltött egy pohárral.

Mi van a pincével, kérdezte Larry, magát is meglepve.

Valami odajár, mondta Emma. Valami, ami szereti a tojást, a

szalámit és a sajtot is.

Eddig csak a szalámiról és a tojásról volt szó. A sajt is megy?

Az is.

De mi az, ami a sajtot, a tojást és a szalámit is szereti?

Oldalak: 1 2

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top