Berény Róbert (1887-1953) a XX. századi magyar festészet egyik érdekes és fontos alkotója, akinek tehetsége jócskán túlterjedt a képzőművészet határain. Eredetileg muzsikusnak indult, hegedűsként már kölyökkorában együtt játszott – többek mellett – Weiner Leóval (1885-1960). Később – már festő korában – vonósnégyest is írt, amit 1922-ben nagy sikerrel mutattak be Berlinben. Ekkoriban a filmkészítés is érdekelte, bár erről az utókor csak annyi konkrétumot tud, hogy díszleteket készített, és Bortnyik Sándor egyik animációs filmjéhez zenét is szerzett (Kodály állítólag túl sokat kért volna). Több találmány is fűződik a nevéhez, s egyesek szerint Marlene Dietrich (1901-1992) is a karjaiba omlott.
Többek bánatára kitűnő biliárdjátékos volt.
Ezek után talán nem is csoda, hogy a versfordítás is foglalkoztatta! (Miért pont ez maradt volna ki?)
Németh Andorral (1891-1953) közösen készített Verlaine-fordítása a Bécsi Magyar Újság 2. évfolyamának 82. számában jelent meg 1920. április 7-én. Mintha tudták volna előre, hogy a jövőben alig néhány nappal később lesz a Költészet Napja, az akkor még nem egészen tizenöt éves József Attila születésnapja.
A fordítást kísérő-magyarázó szövegben Németh Andor, aki a vers zeneiségének fontossága mellett foglal állást, azt is kijelenti, hogy ezt a verset „e szempontból nálunk tökéletesebben aligha fog fordító visszaadhatni”.
Valljuk be, sem a kortársak, sem az utókor nem méltányolta kellőképp ezt a zenei törekvést, s többség inkább Szabó Lőrinc, Tóth Árpád vagy újabban Térey János fordításából ismeri a verset. Pedig…
Chanson d’automne Sáncon-dróton
(Verlaine) (Vérlény)
Les sanglots longs Légszagló lónk,
Des violons Déri jó lón.
De l’automne Dül ott ón,
Blessent mon coeur Lesz ónkör!
D’une langueur Künn lóg őr
Monotone. Monoron.
Tout suffocant Tudsz ű-t fokán,
Et blême, quand Ébenkan?
Sonne l’heure, Szól őr,
Je me souviens Zsemlye, szú mienk:
Des jours anciens Ó csurranj szivem
Et je pleure; És söpörj.
Et je m’en vais És ő hamv-e?
Au vent mauvais Ő van MOVE,
Qui m’emporte Ki ma hord.
De çà, de là, De szid Ella:
Pareil à la „Paraj, Halál –
Feuille morte. Fej, mord!!”
„A forma ily tökéletes hűsége mellett az értelem minden árnyalatának hű átültetése igazán lényegtelenné válik, annál is inkább, mert hiszen Verlaine is csak azt mondja, amit Goethe, hogy elmúlunk így vagy úgy.” – üzeni nekünk Németh Andor és Berény Róbert az Őszi sanzon ürügyén, a Költészet Napján kilencvennégy év távolából.
