+ Vers

Ilyen verset még nem olvastál!

Amikor a festőművész versfordítónak áll, érdemes kapaszkodni…

Berény Róbert (1887-1953) a XX. századi magyar festészet egyik érdekes és fontos alkotója, akinek tehetsége jócskán túlterjedt a képzőművészet határain. Eredetileg muzsikusnak indult, hegedűsként már kölyökkorában együtt játszott – többek mellett – Weiner Leóval (1885-1960). Később – már festő korában – vonósnégyest is írt, amit 1922-ben nagy sikerrel mutattak be Berlinben. Ekkoriban a filmkészítés is érdekelte, bár erről az utókor csak annyi konkrétumot tud, hogy díszleteket készített, és Bortnyik Sándor egyik animációs filmjéhez zenét is szerzett (Kodály állítólag túl sokat kért volna). Több találmány is fűződik a nevéhez, s egyesek szerint Marlene Dietrich (1901-1992) is a karjaiba omlott.

Többek bánatára kitűnő biliárdjátékos volt.

Ezek után talán nem is csoda, hogy a versfordítás is foglalkoztatta! (Miért pont ez maradt volna ki?)

Németh Andorral (1891-1953) közösen készített Verlaine-fordítása a Bécsi Magyar Újság 2. évfolyamának 82. számában jelent meg 1920. április 7-én. Mintha tudták volna előre, hogy a jövőben alig néhány nappal később lesz a Költészet Napja, az akkor még nem egészen tizenöt éves József Attila születésnapja.

A fordítást kísérő-magyarázó szövegben Németh Andor, aki a vers zeneiségének fontossága mellett foglal állást, azt is kijelenti, hogy ezt a verset „e szempontból nálunk tökéletesebben aligha fog fordító visszaadhatni”.

Valljuk be, sem a kortársak, sem az utókor nem méltányolta kellőképp ezt a zenei törekvést, s többség inkább Szabó Lőrinc, Tóth Árpád vagy újabban Térey János fordításából ismeri a verset. Pedig…

 

Chanson d’automne                 Sáncon-dróton

(Verlaine)                                          (Vérlény)

Les sanglots longs                           Légszagló lónk,

Des violons                                        Déri jó lón.

De l’automne                                    Dül ott ón,

Blessent mon coeur                       Lesz ónkör!

D’une langueur                                Künn lóg őr

Monotone.                                         Monoron.

Tout suffocant                                  Tudsz ű-t fokán,

Et blême, quand                              Ébenkan?

Sonne l’heure,                                  Szól őr,

Je me souviens                                Zsemlye, szú mienk:

Des jours anciens                           Ó csurranj szivem

Et je pleure;                                      És söpörj.

Et je m’en vais                                 És ő hamv-e?

Au vent mauvais                            Ő van MOVE,

Qui m’emporte                                Ki ma hord.

De çà, de là,                                      De szid Ella:

Pareil à la                                          „Paraj, Halál –

Feuille morte.                                  Fej, mord!!”

„A forma ily tökéletes hűsége mellett az értelem minden árnyalatának hű átültetése igazán lényegtelenné válik, annál is inkább, mert hiszen Verlaine is csak azt mondja, amit Goethe, hogy elmúlunk így vagy úgy.” – üzeni nekünk Németh Andor és Berény Róbert az Őszi sanzon ürügyén, a Költészet Napján kilencvennégy év távolából.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. barocco

    2014-04-12 - 18:25

    EZ egészen beteg.
    Látnám más fordításaikat is!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top