A 2000-es évek közepén kerestem meg a Park Kiadót Munro egy novelláskötetével. Azelőtt csak a nevét ismertem – árulta el Mesterházi Mónika.
„Sűrű mondatokat ír, minden fontos, a megfigyelés sokszor a narrátor tudatán keresztül ér el az olvasóhoz. Gyakran egy-egy esetlegesnek tűnő helyzetből indulnak el a történetek, a kései novellákban gyakori a több évtizedes feedback is. A legjobb novelláinak különös katarzisa van.
Munro a hétköznapi pillanatokat ragadja meg írásaiban. Hogy mi válik a hétköznapi élet kitüntetett pillanatává, azt épp az írói döntés határozza meg. Egy novellában, ahol nincs hely magyarázkodásra, az esetleges pillanatban is benne lehet az egész személyiség, a jó és rossz döntéseivel, sorsával.
A női élet, döntések, lehetőségek, felelősség vagy felelőtlenség, megöregedett hippik, anya-lány kapcsolat, házasság, gyász, öregség Alice Munro kedvelt témái, hozzátéve, hogy nem ez határozza meg az írónő írásművészetét. Ezek csak a témák. A döntő a megírás.
Nem könnyű feladat Munro szövegeit fordítani, de igen élvezetes. Ritkán ír párbeszédet, gyakoriak a leírások, a fordítónak épp fordítva lenne könnyű. Mégis érezni, hogy minden a helyén van. Legnehezebb az Egy jóravaló nő szerelme című kötet címadó novellájának tudatfolyamos fejezete volt, ugyanakkor talán azt élveztem a legjobban.Nem mindegyik Munro-kötet fűződik a nevemhez, a Szeret, nem szeret… című, kilenc történetet tartalmazó könyvet Borbás Mária fordította.
Az életműből kiemelném az Asszonyok, lányok élete című kötetet, amelyet lazán fűzött novellák sorozata. Ezt a könyvet gyakran az írónő fiatalkori önarcképeként is emlegetik Joyce nyomán. A magyarul megjelent kötetekből legszívesebben az Egy jóravaló nő szerelmét emelném ki, vagy a Csend, vétkek, szenvedély-t.
