A Magvetőpolitikai versantológiáját Bárány Tibor válogatta. Részlet a könyvből.
Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után Magyarországon újra divatba jött a közéleti költészet. A rendszerváltást követő néhány év bőséges verstermése után fokozatosan mind kevesebb olvasói és kritikai figyelem övezte a politikai, közéleti témájú verseket, ám ezek a művek léteztek és izgalmas párbeszédet folytattak egymással, ahogyan az elmúlt egy-két évben született költemények is közvetlenül megszólítják az előzményeiket – felrajzolva a magyar demokrácia bő két évtizedének történetét. Az Édes hazám antológia arra vállalkozik, hogy az olvasót részesévé tegye ennek a költői tradíciókon, nyelv- és világszemléleti különbségeken átívelő irodalmi párbeszédnek. Az antológia alapegysége nem a vers, hanem a versciklus. Alapkérdése nem az, hogy az egyes művek önmagukban hogyan ismertetik fel az olvasóval saját – művészi és politikai természetű – igazságukat, hanem hogy egymás közvetlen környezetében milyen gazdag irodalmi dialógusba vonnak be minket, politikai kérdésekben makacsul elkötelezett versolvasókat.
Részlet a könyvből:
5
Márton László
Bowen monológja, sötétben
Hol szabadság van,
ott szabadság van
nemcsak az elpusztított tájban,
nemcsak a lelki félhomályban,
hol büntet s nem kitüntet
a csüggedő tekintet,
nemcsak a parttalan vitákban,
nemcsak a promiszkuitásban
nyilvánosság előtt s az ágyban,
a szállhatatlan szállodákban,
a jégveremben és az étteremben
és a vasúti menetrendben,
ott szabadság van
az orrban és a szájban,
az okozatban és az okban,
a felgyűlt szemétkupacokban,
mikre szabadon száll a döglégy,
ott a mulandóság: öröklét,
hol szabad a tárgyak esése,
mint az emelkedés esélye,
ott szabadság van
nemcsak a méltatlankodásban,
a társadalmi erjedésben,
a rémhírterjedésben,
a félelemben és a sérelemben,
ott minden szabad mindenkivel szemben:
hol szabadság van,
ott szabadság van
minden lerakódó mocsokban,
anyagokban s műanyagokban,
abban, ahogy a ködből
ezerféle zaj bömböl,
abban, hogy mi sem titkos:
tudható, ki mit dugdos;
hol szabadság van,
ott szabadság van
nemcsak a nagybetűs címekben,
a célzatos újságcikkekben,
és nemcsak abban, hogy a hátsó
gondolatok mögül kilátszó
leghátsók mögül egyik-másik
gondolatlanság is kilátszik:
hol szabadság van,
ott szabadság van
az áram- és a gázszolgáltatásban
és minden málladozó házban,
a szerződések betűjében,
az ígéretben és a szószegésben,
abban, ahogy felnő a gyermek,
akit szülei nem nevelnek;
hol szabadság van,
ott szabadság van
a részletekben s a totalitásban,
a bármiről hihető jóban,
apátiában és agresszióban,
az elzárt olajvezetékben,
a műholdakkal figyelt égben,
az értelmetlen mondatokban,
a szótövekben és ragokban,
a teljes bizonytalanságban,
a levegőnek mondott mérgesgázban;
szabadságot világít át a röntgen,
szabadság van a börtönökben,
hol szabad szabályok lakolnak,
kiknek a mánál szabadabb a holnap,
s ha megpróbálna bárki
a szabadsággal szembeszállni,
az a megtestesült szabadság,
melyért az életüket adták
oly sokan; és most szabadság van,
középszerû, fantáziátlan,
s mint a beton, olyan tömör lesz,
megízleled és megcsömörlesz,
de nem menekszel tőle mégse,
mert nincsen se hossza, se vége,
te is egy darab szabadság vagy,
s ha meghalsz, a szabadság rádfagy:
ő mondja meg, mi lettél,
hírtelenebb hírednél.
1992
Terjedelem: 384 oldal {jcomments on} |
Kik a Kárpátok gödrét ma lakják!
Őket már, nem lovak hozták!
Maguk jöttek, gyalog egykoron
Mezítláb, vagy bocskoron!
Paplakba, hivatalba beültek,
Maradék magyarok menekültek!
Megint nyugatra, útnak indultak!
Nyilaik, lovaik, már nem voltak!
Igaz, vissza se igyekeztek!
Hont, a hazába nem leltek!
Elolvadtak, népi kohóba.
Amerikát keresve, távolba!
A prérin leltek, maguknak földet,
Pusztájukról elűzöttek!
A másvilág megadta nékik,
Miért is, ma se értik?
Mit az óhaza nem adott,
Se életet, se sírhantot!
Nyelvét is, hamar elfelejti.
Nem volt, igaz hazája néki!
Otthonába, mind beültek,
Máshonnan menekültek!
Néki kellett innen elmenni,
Ha meg akar, maradni, élni!
2015-05-21
Isten veri a magyart,
Jó kedvel bőséggel,
Gyűlöli, mint a szart,
Mert paktál ellenséggel,
Balsors, akit hiába tép,
Elitta már rég e nép
A maradék, tyúk eszét!
Felélte már, múltat jövendőt,
Nincs, még 1 ki követné őt!
Őszi földön,
Mint, őszi földön, hullott dió
Ősi földön, mindenütt zsidó!
Szamárlétrán, lopótök,
Valamit néked is lök!
Kövér, nagy, és aszott,
Veled jól kibasuott
A behurcolt szapora
Magyar élet, már soha
Nem lesz neked élhető
Anyafölded éltető!
Rajtad aranka gyom!
Elszív, és agyon nyom!
2015-12-15