Archív

Édes hazám – kortárs közéleti versek

desem

A Magvetőpolitikai versantológiáját Bárány Tibor válogatta. Részlet a könyvből.

Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után Magyarországon újra divatba jött a közéleti költészet. A rendszerváltást követő néhány év bőséges verstermése után fokozatosan mind kevesebb olvasói és kritikai figyelem övezte a politikai, közéleti témájú verseket, ám ezek a művek léteztek és izgalmas párbeszédet folytattak egymással, ahogyan az elmúlt egy-két évben született költemények is közvetlenül megszólítják az előzményeiket – felrajzolva a magyar demokrácia bő két évtizedének történetét. Az Édes hazám antológia arra vállalkozik, hogy az olvasót részesévé tegye ennek a költői tradíciókon, nyelv- és világszemléleti különbségeken átívelő irodalmi párbeszédnek. Az antológia alapegysége nem a vers, hanem a versciklus. Alapkérdése nem az, hogy az egyes művek önmagukban hogyan ismertetik fel az olvasóval saját – művészi és politikai természetű – igazságukat, hanem hogy egymás közvetlen környezetében milyen gazdag irodalmi dialógusba vonnak be minket, politikai kérdésekben makacsul elkötelezett versolvasókat.

Részlet a könyvből:

5

Márton László

Bowen monológja, sötétben

Hol szabadság van,

ott szabadság van

nemcsak az elpusztított tájban,

nemcsak a lelki félhomályban,

hol büntet s nem kitüntet

a csüggedő tekintet,

nemcsak a parttalan vitákban,

nemcsak a promiszkuitásban

nyilvánosság előtt s az ágyban,

a szállhatatlan szállodákban,

a jégveremben és az étteremben

és a vasúti menetrendben,

ott szabadság van

az orrban és a szájban,

az okozatban és az okban,

a felgyűlt szemétkupacokban,

mikre szabadon száll a döglégy,

ott a mulandóság: öröklét,

hol szabad a tárgyak esése,

mint az emelkedés esélye,

ott szabadság van

nemcsak a méltatlankodásban,

a társadalmi erjedésben,

a rémhírterjedésben,

a félelemben és a sérelemben,

ott minden szabad mindenkivel szemben:

hol szabadság van,

ott szabadság van

minden lerakódó mocsokban,

anyagokban s műanyagokban,

abban, ahogy a ködből

ezerféle zaj bömböl,

abban, hogy mi sem titkos:

tudható, ki mit dugdos;

hol szabadság van,

ott szabadság van

nemcsak a nagybetűs címekben,

a célzatos újságcikkekben,

és nemcsak abban, hogy a hátsó

gondolatok mögül kilátszó

leghátsók mögül egyik-másik

gondolatlanság is kilátszik:

hol szabadság van,

ott szabadság van

az áram- és a gázszolgáltatásban

és minden málladozó házban,

a szerződések betűjében,

az ígéretben és a szószegésben,

abban, ahogy felnő a gyermek,

akit szülei nem nevelnek;

hol szabadság van,

ott szabadság van

a részletekben s a totalitásban,

a bármiről hihető jóban,

apátiában és agresszióban,

az elzárt olajvezetékben,

a műholdakkal figyelt égben,

az értelmetlen mondatokban,

a szótövekben és ragokban,

a teljes bizonytalanságban,

a levegőnek mondott mérgesgázban;

szabadságot világít át a röntgen,

szabadság van a börtönökben,

hol szabad szabályok lakolnak,

kiknek a mánál szabadabb a holnap,

s ha megpróbálna bárki

a szabadsággal szembeszállni,

az a megtestesült szabadság,

melyért az életüket adták

oly sokan; és most szabadság van,

középszerû, fantáziátlan,

s mint a beton, olyan tömör lesz,

megízleled és megcsömörlesz,

de nem menekszel tőle mégse,

mert nincsen se hossza, se vége,

te is egy darab szabadság vagy,

s ha meghalsz, a szabadság rádfagy:

ő mondja meg, mi lettél,

hírtelenebb hírednél.

1992

Terjedelem: 384 oldal
Méret: 145×240 mm
Kötés: Keménytábla
Ár: 3200 Ft
ISBN: 978 963 1430 23 3

{jcomments on}

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara szerint:

    Kik a Kárpátok gödrét ma lakják!

    Őket már, nem lovak hozták!
    Maguk jöttek, gyalog egykoron
    Mezítláb, vagy bocskoron!
    Paplakba, hivatalba beültek,
    Maradék magyarok menekültek!
    Megint nyugatra, útnak indultak!
    Nyilaik, lovaik, már nem voltak!
    Igaz, vissza se igyekeztek!
    Hont, a hazába nem leltek!
    Elolvadtak, népi kohóba.
    Amerikát keresve, távolba!
    A prérin leltek, maguknak földet,
    Pusztájukról elűzöttek!
    A másvilág megadta nékik,
    Miért is, ma se értik?
    Mit az óhaza nem adott,
    Se életet, se sírhantot!
    Nyelvét is, hamar elfelejti.
    Nem volt, igaz hazája néki!
    Otthonába, mind beültek,
    Máshonnan menekültek!
    Néki kellett innen elmenni,
    Ha meg akar, maradni, élni!
    2015-05-21
    Isten veri a magyart,
    Jó kedvel bőséggel,
    Gyűlöli, mint a szart,
    Mert paktál ellenséggel,
    Balsors, akit hiába tép,
    Elitta már rég e nép
    A maradék, tyúk eszét!
    Felélte már, múltat jövendőt,
    Nincs, még 1 ki követné őt!

    Őszi földön,
    Mint, őszi földön, hullott dió
    Ősi földön, mindenütt zsidó!
    Szamárlétrán, lopótök,
    Valamit néked is lök!
    Kövér, nagy, és aszott,
    Veled jól kibasuott
    A behurcolt szapora
    Magyar élet, már soha
    Nem lesz neked élhető
    Anyafölded éltető!
    Rajtad aranka gyom!
    Elszív, és agyon nyom!
    2015-12-15

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top