Archív

A politikai költészetről – beszélgetés és felolvasás

Petri

Tavaly novemberben, Bán Zoltán András és Radnóti Sándor levélváltása nyomán éles vita bontakozott ki az Éles és Irodalom hasábjain arról, hogy miért szakadt meg a nagy múltú magyar politikai költészet folyamatossága?

Itt voltunk: voltak vészjelek,
Sopánkodtunk, sírtunk, dühöngtünk.

(Ady Endre)

Valóban Petri György volt az utolsó nagy magyar politikai költő? Tényleg elavult a politikai líra? Bárány Tibor vitacikkének már a címe is tagadta ezt: „Miért nincs politikai költészet, ha egyszer van?” Szavait csattanós tett követte, és válogatásában majdnem négyszáz oldalas antológia jelent meg az idei Könyvhétre Édes hazám címmel, amelyben az 1989 és 2012 között írt közéleti versek szerepelnek. A költők felolvasásában ezek egy része valamint kötetben még publikálatlan műveik is elhangzanak az Erasmus Kollégium által szervezett estén, június 11-én 18.30-kor a Pepita Oféliában (Bp. Klauzál tér 5.).

Fotó: OSZK

plakt

{jcomments on}

2 hozzászólás

2 Comments

  1. Mahir Kara szerint:

    Fecske Pókhálóba

    Keveredett a fecske
    Foglya maradt örökre!
    Hatalom eresze alatt
    Sárfészkébe maradt!
    Onnan fecseg, ficsereg
    Örül néki minden gyerek!

    Alul laknak a kecskék,
    Őket szeretik a fecskék!
    Nékik hozzák a szalmát,
    Fecske háznak falát!
    Bűzére jön a kaja!
    Fecske étel jó falata!

    Egyszóval összkomfort
    A gazdával összeforrt
    Éltek szimbiózisba!
    Langyos szocializmusba
    Elmúl a jó, a hazug világ
    Fecske hallhatatlanság!

    Kimúlik, a fecskecsicsergés!
    Elavult, ócska az egész
    Üres a ház, és hatalom eresze!
    Nem olvassa, csak a gyerek!
    Öreg fecske, mi lesz veled?
    Azt mondja a szerkesztő bácsi!
    Nem kell több! Ácsi!
    Ebből elég!

    2016-01-23

    Udvari költők

    Ha a fennállót dicséred
    Babér lesz a te béred,
    Áll, ami díjas, koszorús,
    Amolyan se hal, se hús.
    Hatalom ellen, sose lázadsz
    Vajas kenyered az alázat
    Ünnepled vígan a diktátort
    Asztalánál ülhetsz tort.
    Úszol könnyűként boldogan,
    Lesüllyed az, kinek súlya van
    A jövőnek nincsen szavad,
    Cserébe jól érezheted magad.
    Úszkálsz, mint szar a lében
    A magasak elismerésében.
    Jelened van, jövőd nincs,
    Néked többet ér talmi kincs
    Helyed nincs az irodalomban
    Csak ott ahol iroda lom van.
    Megvet a jelen, jövőd jeltelen,
    Az életed kényelmes, értelmetlen
    Hiába a vagy hatalom kegyeltje
    Nem lett hallhatatlan egy se!

  2. Mahir Kara szerint:

    Radnóti: ma

    Oly korban élek én, e földön
    Mikor az ember, úgy elaljasult,
    Hogy önként, lett csaló, hazug,
    Balhitekben hisz, tajtékzik téveteg,
    Befonják életét, hazug ígéretek!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor hazudni érdem, s a tolvaj
    Betörő, rabló lett a kívánatos hős,
    S ki néma marad, vagy lelkesedni rest,
    Azt gyűlölik, akár a pestisest!

    Oly korban élek én, e földön,
    Nincs ki, szót emel, mind hazug!
    Akkor a koncból tán néki is jut!
    Az ország megvadult, s e rémes végzeten,
    Vagyont hajszol, rabol, részegen!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor gyermekét pusztítja az anya!
    Az asszony szereti e tettét,
    Az élő irigylé, a férges gazdagokat
    Habzó száján, szór átkokat!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor a költő nem szólhatott,
    És várta, hogy talán megszólhat újra
    Ha beül a szerkesztőségbe más!
    Mint mai, bunkó, kinevezett óriás!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top