Archív

Török László akadémikus az ókori Nílus-völgyi kultúraátvételről

2291 nilus

„A mi nagy intellektuális és gazdasági problémáink is abból erednek, hogy a kultúraátvételt nem mint a társadalom természetes életmódját fogjuk fel.”

A kultúraátvétel kérdései egyetemesen fontosak, és nemcsak a történészek, bizonyos történelmi korok és területek kutatói, hanem minden gondolkodó ember számára is, mert a mi társadalmaink is állandó kultúraátvételi folyamatban éltek – hangsúlyozta Török László ókortörténész, nubiológus, az MTA rendes tagja, akinek két könyve jelent meg a közelmúltban az ókori Nílus-völgyi kultúraátvételről.

A Brill Academic Publishers holland-amerikai kiadó gondozásában látott napvilágot a Hellenizing Art in Ancient Nubia and its Egyptian Models (Hellenizáló művészet az ókori Núbiában és egyiptomi mintái) című mű, amely a Kr.e. 300 és Kr.u. 250 közötti időszak középső Nílus-völgyi monumentális építészetével, szobrászatával, kerámiájával és kisművészeteivel foglalkozik, illetve az ezek mögött álló egyiptomi fejleményeket elemzi. Török László másik munkája, A kultúraátvétel értelme: egy ókori Nílus-völgyi eset (Adoption and Adaptation: the Sense of Culture Transfer between Ancient Nubia and Egypt) címmel Budapesten jelent meg magyar és angol nyelven.

“Mindig vonzott a keletkezés és a váltás, a hanyatlás és az újjászületés a kultúrák történetében. Núbia ebből a szempontból különösen érdekes, hiszen rejtélyes kultúrájának keletkezése, amely a korábbi álláspont szerint az ókorban minden szempontból – földrajzilag, gazdaságilag politikailag és kulturálisan – Egyiptom függeléke volt” – magyarázta az akadémikus.

Mint hozzátette, érthető a hagyományos történelmi álláspont, hiszen Núbia az ókorban csak Egyiptom irányából volt megközelíthető, ráadásul az egyiptológia fedezte fel magának először a núbiai területet, a legújabb korban pedig, amikor a középső Nílus-völgy, vagyis a mai Alsó-Núbia és Szudán angol fennhatóság alá került, a gyarmati gondolkodás tovább táplálta azt a benyomást, hogy bennszülött kultúra csak utánzásra, átvételre alkalmas.

A két ókori ország viszonyát elemezve elmondta, hogy míg Egyiptom a kezdetektől központosított birodalom volt, Núbia kisebb államalakulatokból állt. Egy hosszú fejlődési folyamat után vált csak központosított állammá, amelyet meghódított a korai újbirodalmi korban Egyiptom. Olyan fennhatósági rendszert hoztak létre Núbiában, amely ráépült a korábbi intézményrendszerre: megtartották a núbiai elitet mint hivatalnokréteget, ahogy megtartották, ápolták vagy eltűrték a núbiai kultuszokat is. A Kr.e. 11. században Egyiptom kivonult Núbiából, ezután a középső Nílus-völgy ismét kisebb politikai egységekre hullott, amelyeknek egyesülésével a Kr.e. 8. században Alsó-Núbiától a hatodik zuhatagig kiterjedő hatalmas állam jött létre, amelynek uralkodói – 25. dinasztiaként – csaknem egy évszázadig Egyiptom fölött is uralkodtak. Ekkor vált hivatalossá az egyiptomi nyelv és hieroglifikus írás Núbiában, amely megmaradt azokban az évszázadokban, amikor már nem létezett a közös állam.

“Az átvétel eredményeként látunk Núbiában egyiptomi stílust, egyiptomi istenkultuszokat” – jegyezte meg az akadémikus, aki évtizedek óta foglalkozik azzal, hogy bizonyítsa: az ókori Egyiptom és Núbia közötti szoros intellektuális és formai kifejezési kapcsolatok ellenére a kultúraátvétel nem egyirányú és változatlan átvétel, vagyis azonos tartalommal való felhasználás volt.

“Éreztem, hogy ez az elmélet nem állja meg a helyét, a sajátos núbiai kultúrának ennél mélyebb gyökerei vannak. Első látásra úgy tűnik, mintha egyiptomi ihletésre született volna, de mi a tartalma? És a tartalomból mindig újabb és újabb vonásait tudom feltárni Núbia saját kultúrájának, saját istenkultuszainak, amelyek egyiptomi vonásokat, egyiptomi ruhát öltenek magukra. Adaptációról van szó, vagyis átveszik egy másik kultúra eszközeit, kifejezőeszközeit vagy akár koncepcióit is annak érdekében, hogy egy már létező saját kultúrát más módon artikuláljanak” – emelte ki Török László, aki szerint a kultúraátvétel kérdései egyetemesen fontosak.

“A mi társadalmaink is állandó kultúraátvételi folyamatban éltek és élnek anélkül, hogy ezt szükségszerűen realizálták volna. A mi nagy intellektuális és gazdasági problémáink is abból erednek, hogy a kultúraátvételt nem mint a társadalom természetes életmódját fogjuk fel, hanem hozzáfűzünk mindenféle, nem tisztázott érdekek által irányított konfliktusokat is. A kultúraátvétel mindig a minőségi javulás értelmében kell, hogy végbemenjen. Ez volt a nagy európai hagyomány, a nagy magyar hagyomány, ezért fordultunk mindig Európa felé, a minőségi emelkedés mozgatta ezt az odafordulást. Ami most kialakulófélben van, hogy tiltakozunk, megpróbáljuk elhárítani kulturális elemek átvételét, megtanulását, azért van, mert a lustaságot, a kényelmet, a magunkba zárkózást választjuk, és ez megfoszt minket attól, hogy haladni tudjunk”.

Forrás: MTI

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top