Archív

Képben vagyunk 5.: Női írás

darabos1

Nem lehet gondolkodni ilyen rendetlenségben. Úristen, hogy élek? (Darabos Enikő írása)

A nő leül a gép elé. Megnyit egy üres oldalt. Most megírom, gyorsan, nem olyan nagy dolog. Megállnak az ujjai a billentyűzet fölött. Tétován billegnek, mint valami görcsös kukacok. Nem, előbb kiteregetek, mert befülled a mosódió. És vihar is lesz, a ruháknak addig meg kell száradniuk. Vagy mégis előbb elpakolok a pelenkázón. Most végre lehet, a gyerek bölcsiben, nyugalom van. Sőt, a követ is fel fogom mosni. De ahhoz előbb fel kell seperni. Utálom ezt a kicsi seprűt. Békaugrásban sepregetni. Nem, előbb mégis inkább megírom. Bár főzni is kellene. Nincs semmi kaja. Úristen, még be sem ágyaztam. De most nem gondolok erre, megírom. Ja, ne felejtsem el, nemsokára fel kell hívnom O.-t. Koradélutánt beszéltünk meg. Jó, de akkor biztos, be kell mennem a városba. Akkor meg miért lássak neki? Minek?

15552953 0a96dd3838f6a1b532cfb1cdfcd613db mHosszan üldögélt, majd írt egy sort arról, hogy most meg fogja írni. Illetve azzal kezdte, hogy leült a gép elé. Kicsit elkalandozott a figyelme, billegtette az ujjait tanácstalanul. Ilyen kupiban nem lehet írni. Össze kellene rámolnom itt az íróasztalon. Könyvek, golyóstollak, filcek. Számlák, furulya, papírlepke. Felfordult plüssmaci. A kávéspohárban két bűzölgő csikk. És ott vannak még a tesztek, azokat is ki kellene javítani. Jaj, nem pakoltam ki a bevásárlószatyrot. Spárga, sör, póréhagyma. Ez utóbbi kimered a szatyorból. Istenem, hogy gyűlölöm ezt a sok hangyát. Jönnek a morzsára. Illetve mindenre jönnek. Kivéve a csalinak kitett mézestányért. Azt messzire kerülik. A mosogató, atyaég. A reggeli edény még nincs elmosva. Utálom, ha tele a mosogató.

Keresztbe tette a lábait, mert fázni kezdett a hideg kövön a talpa. Ha vége a fűtésszezonnak, de még nem állt be stabilan a meleg, elviselhetetlenül hideg tud lenni a kő.

Nem lehet gondolkodni ilyen rendetlenségben. Úristen, hogy élek?

Ezen azért kicsit megütközött. Nem ilyennek ismerte magát. Sosem volt rendmániás, de a létezéshez szükséges átláthatóságot azért mindig szinten tudta tartani.

Megvakarta a bal vállát. Talán ha rágyújtana, biztos, könnyebben menne. De ahhoz ki kell mennie. Szigorúan megfogadta, hogy nem gyújt rá a házban. Megmelegednének a lábai is, odakint fülledt melegben párállott a kert. Nem, mégis inkább megírom. Veszek egy nagy levegőt, és megcsinálom. Könnyed leszek és összeszedett. Kicsit frivol, de semmiképp sem szemérmetlen. Áradó és ellenállhatatlan.

Ütött egy entert, az majd segít. Egy lélegzetvételnyi csend. Megvakarta a másik vállát is. Vakargatta egy darabig. Aztán mindent kijelölt, és nyomott még egy entert. Most jó, gondolta. Így lesz a legjobb. És elégedetten hátradőlt.

A sorozat előző része:

Képben vagyunk 4: Reneszánsz

{jcomments on}

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top