Írtam egy verset. Dalszöveget szerettem volna. De mint verset, szeretem. Ember. Kollár-Klemencz László-Új Természetírók.
Kell nekem egy hosszú hajú lány
Kinek nyaklánc van a nyakán
Kinek szemüveg van a szemén
kérem Istenem ő legyen az enyém
Kell nekem egy hosszú hajú lány
Csavargathassam a tincset a haján
Az ő szíve legyen az enyém
Kérem Istenem csak ezt kérem én
Kinek pohara tiszta vízzel teli
Ezt a vizet szépen, lassan nyeli
Hangja a drogtól kissé kopott,
de mégis mindig szépen énekli, hogy:
„Vabtabsibidi vabtabsibidi vabada sibidi vaba sibidi”
Kell nekem a hosszú hajú lány
Csak ő kell nekem, csak ő kell igazán
Akinek rágó van a szájában,
méreg a májában,
Aki éjjel a dílernél tombolt
nappal ölében macska dorombolt
kinek mosolya buja,
ajka hideg.
Kell nekem az a szép dílerlány
Ki lopott, ki csalt, ki börtönben várt rám
Aztán meghalt,
de simogatva életre kelt
Ki kimossa szennyes életével életem
s felfújja testem friss füsttel minden reggel
ki megtámaszt, ha dőlök
ki elrántja kezem, ha ölök
és olyan szépen énekli, hogy:
„Vabtabsibidi vabtabsibidi vabada sibidi vabada sibidi”
Ki romlott, csak jót feltételez
Akinek az ölében mindig eltűnök
Kinek a szemérme az egyetlen sziget,
ahova menekülni még lehet
Ki megnyugtat, ha remegsz
Betakar, ha fázol,
megszárít ha megázol
…
Ki mindig felveszi a telefont.
kérem Istenem ő legyen az enyém!
{jcomments on}
