Az Opus című folyóirat idei második számából Szirmai Péter Hétköznapi dolgok című írását ajánljuk, utána a szerkesztő Versfordítás szájensz fiksön címűajánlatát olvashatják. A folyóirat megrendelhető: opuslap@gmail.com.A folyóirat a Szlovákiai Magyar ÍrókTársaságának gondozásában jelenik meg.
Szirmai Péter
Hétköznapi dolgok
Olvasási problémák
Napközben lótok-futok, csak este tudok olvasni, mikor ágyba kerülök. Párnát teszek a fejem alá, veszem a könyvet, amit már évek óta olvasok, de sosem érek a végére. Egy perc után érzem, hogy összefolynak előttem a betűk, de erőltetem magam: megfeszítem a nyakam, felemelem a fejem a párnáról. Pár percig visszatér az éberség, utána viszont ismét visszazuhanok a réveteg állapotba. Ekkor becsukom a jobb szememet (nem tudom, miért, de mindig a jobbat), és tovább olvasok ballal. Így még kihúzom öt percig, aztán beáll ateljes sötétség. Végül is mondhatom: a bal szemem sokkal olvasottabb a jobbnál.
Keleti paradicsom
Nem irigylem a mai nyugati írót, aki kénytelen a múltba révedni vagy képzeletben felépíteni egy elidegenedett világot, hogy gondolatainak keretet adjon.
Nekem viszont könnyű dolgom van. Itthon a demokrácia csak álom, „a jogszabályok azért vannak, hogy áthágják őket”, az adott szó nem ér semmit, az emberek becstelenek és kölcsönösen gyűlölik egymást. Nekem nem kell kitalálnom semmit, csak le kell írnom, amit látok.
Sportok
Ha jobban meggondoljuk, nincs visszataszítóbb a versenysportnál, ahol pénzért, hírnévért mások eltiprására szerződünk. Alegalantasabbak azok a sportok, ahol a testi érintkezés elkerülhetetlen. Nincs undorítóbb, mint mikor egy izzadt, agressziótól felfűtött test hozzád ér.
Egy fokkal elegánsabbak azok, ahol hálóval választják el az ellenfeleket, mégis, a versengés szelleme ezeket is tönkreteszi.
A legszellemibb, a leginkább ajánlható a szemlélődéssel egybekötött séta (solvitur ambulando).
Fiatalság, öregség
Életünk első negyven éve kifejezetten viszolyogtató. A fejben még nem ébrednek magas gondolatok, a testet alantas vágyak fűtik. A kielégülés mindig megbánással végződik: a számlát kíméletlenül benyújtják.
A második negyven év során egészségünk megroppan, noha volna igényünk aszellemi észleléshez, testünk lehetetlenné teszi, hogy közel kerüljünk a természethez. Nem láthatjuk a születést idéző rügyfakadást, sem az elmúlás képzetét előhívó levélbarnulást, összepöndörödést, lehullást. Pedig enélkül használhatatlan absztrakcióvá válik az egész. Ez az élet feloldhatatlan paradoxona.
Főzés, étkezés
Otthon főzni utálatos. Zöldséget tisztítani, húst klopfolni, burgonyát sütni valódi időpocsékolás, és a lakás is megtelik zsírszaggal.
Étteremben viszont el kell viselnünk a pincér kibírhatatlan hízelgését: mit parancsolnak inni?, inkább ezt javaslom, mint amazt; hozhatok-e erős paprikát? stb., stb. Az ételre várni kell, míg kihozzák; közben lerészegszünk a sörtől, aztán jön a vizelési inger, de a mellékhelyiség tele van hasonszőrűekkel. Fizetésnél a borravaló sosem elég: mindig húzzák a szájukat.
A fentiekből következik: a legjobb az önkiszolgáló gyorsétterem, ott viszont ehetetlen
az étel.
Pályaválasztás
Néha visszatarthatatlan erővel feltör bennem az ellenérzés a munkámmal kapcsolatban. Felmerül, hogy végzetesen elrontottam a pályaválasztást, a jelentkezést a munkahelyre, a szellemi energiák átirányítását a praxis megszerzésére.
Arra gondolok, hogy jelentkezhettem volna bölcsésznek, tanulhattam volna angol irodalmat vagy spanyolt, történelmet vagy filozófiát, aztán eszembe jut a diploma megszerzése után a lehetőségek szűkössége. Felrémlik egy iskola, benne elvadult, egymást és a tanárt kínzó gyerekekkel, egy szerkesztőségi szoba, egy garzonlakás, az írói munka kilátástalansága, az éhség, a hiábavaló várakozás a támogatásra…
Ezt gyakran végiggondolom, és maradok a helyemen.
Magány
Időnként szívesen beszélgetnék, ha a héven, bulvárlapok erdejében meglátok egy nőt, kezében Dosztojevszkij-kötettel, vagy a metrón egy férfit, Coetzee-t olvasva, aki nevet a szereplők jellemrajzán vagy a cselekmény nem várt fordulatán, de nem tehetem, nem rúghatom fel a ki nem mondott megállapodást, a kötelező diszkréciót. A nő nem szép, nem csinos, csak más, a férfi láthatóan nem életrevaló, ábrándozó, gyerekes. Mégis, tudom, ha közelítenék: bekeményednének.
Marad a munkahely, az úgynevezett belevaló nők és férfiak társasága, apolitikai dilemmák, a gazdaság ügyei, a folyosói pletykák, s esetleg, történetek a családról.
Versfordítás és szájensz fiksön
A periodika második blokkját ismét egy műfordítás nyitja meg, szintén
Az SF & CP, vagyis science fiction és cyberpunk elnevezésű fejezet Halmai Tamás Csillagközi humanizmus írásával indít, mely Ray Bradburat, a modern sci-fi klasszikus szerzőjét mutatja be. Őt Sánta Szilárd Volt egyszer egy cyberpunk című tanulmánya követi, mely a nyolcvanas években színre lépő mozgalmat mutatja be.
A Palimpszeszt nevet viselő fejezet
Mint minden számnak, a tizenegyesnek sem maradhatott el a melléklete, ez alkalommal a Peron, mely fiatal írók műveiből válogat. Hajtman
(as)
