Archív

Versfordítás és szájensz fiksön – Opus 2.

opus_11Az Opus című folyóirat idei második számából Szirmai Péter Hétköznapi dolgok című írását ajánljuk, utána a szerkesztő Versfordítás szájensz fiksön címűajánlatát olvashatják. A folyóirat megrendelhető: opuslap@gmail.com.A folyóirat a Szlovákiai Magyar ÍrókTársaságának gondozásában jelenik meg.

 

 

Szirmai Péter

Hétköznapi dolgok

Olvasási problémák

Napközben lótok-futok, csak este tudok olvasni, mikor ágyba kerülök. Párnát teszek a fejem alá, veszem a könyvet, amit már évek óta olvasok, de sosem érek a végére. Egy perc után érzem, hogy összefolynak előttem a betűk, de erőltetem magam: megfeszítem a nyakam, felemelem a fejem a párnáról. Pár percig visszatér az éberség, utána viszont ismét visszazuhanok a réveteg állapotba. Ekkor becsukom a jobb szememet (nem tudom, miért, de mindig a jobbat), és tovább olvasok ballal. Így még kihúzom öt percig, aztán beáll ateljes sötétség. Végül is mondhatom: a bal szemem sokkal olvasottabb a jobbnál.

Keleti paradicsom

Nem irigylem a mai nyugati írót, aki kénytelen a múltba révedni vagy képzeletben felépíteni egy elidegenedett világot, hogy gondolatainak keretet adjon.

Nekem viszont könnyű dolgom van. Itthon a demokrácia csak álom, „a jogszabályok azért vannak, hogy áthágják őket”, az adott szó nem ér semmit, az emberek becstelenek és kölcsönösen gyűlölik egymást. Nekem nem kell kitalálnom semmit, csak le kell írnom, amit látok.

Sportok

Ha jobban meggondoljuk, nincs visszataszítóbb a versenysportnál, ahol pénzért, hírnévért mások eltiprására szerződünk. Alegalantasabbak azok a sportok, ahol a testi érintkezés elkerülhetetlen. Nincs undorítóbb, mint mikor egy izzadt, agressziótól felfűtött test hozzád ér.

Egy fokkal elegánsabbak azok, ahol hálóval választják el az ellenfeleket, mégis, a versengés szelleme ezeket is tönkreteszi.

A legszellemibb, a leginkább ajánlható a szemlélődéssel egybekötött séta (solvitur ambulando).

Fiatalság, öregség

Életünk első negyven éve kifejezetten viszolyogtató. A fejben még nem ébrednek magas gondolatok, a testet alantas vágyak fűtik. A kielégülés mindig megbánással végződik: a számlát kíméletlenül benyújtják.

A második negyven év során egészségünk megroppan, noha volna igényünk aszellemi észleléshez, testünk lehetetlenné teszi, hogy közel kerüljünk a természethez. Nem láthatjuk a születést idéző rügyfakadást, sem az elmúlás képzetét előhívó levélbarnulást, összepöndörödést, lehullást. Pedig enélkül használhatatlan absztrakcióvá válik az egész. Ez az élet feloldhatatlan paradoxona.

Főzés, étkezés

Otthon főzni utálatos. Zöldséget tisztítani, húst klopfolni, burgonyát sütni valódi időpocsékolás, és a lakás is megtelik zsírszaggal.

Étteremben viszont el kell viselnünk a pincér kibírhatatlan hízelgését: mit parancsolnak inni?, inkább ezt javaslom, mint amazt; hozhatok-e erős paprikát? stb., stb. Az ételre várni kell, míg kihozzák; közben lerészegszünk a sörtől, aztán jön a vizelési inger, de a mellékhelyiség tele van hasonszőrűekkel. Fizetésnél a borravaló sosem elég: mindig húzzák a szájukat.

A fentiekből következik: a legjobb az önkiszolgáló gyorsétterem, ott viszont ehetetlen

az étel.

Pályaválasztás

Néha visszatarthatatlan erővel feltör bennem az ellenérzés a munkámmal kapcsolatban. Felmerül, hogy végzetesen elrontottam a pályaválasztást, a jelentkezést a munkahelyre, a szellemi energiák átirányítását a praxis megszerzésére.

Arra gondolok, hogy jelentkezhettem volna bölcsésznek, tanulhattam volna angol irodalmat vagy spanyolt, történelmet vagy filozófiát, aztán eszembe jut a diploma megszerzése után a lehetőségek szűkössége. Felrémlik egy iskola, benne elvadult, egymást és a tanárt kínzó gyerekekkel, egy szerkesztőségi szoba, egy garzonlakás, az írói munka kilátástalansága, az éhség, a hiábavaló várakozás a támogatásra…

Ezt gyakran végiggondolom, és maradok a helyemen.

Magány

Időnként szívesen beszélgetnék, ha a héven, bulvárlapok erdejében meglátok egy nőt, kezében Dosztojevszkij-kötettel, vagy a metrón egy férfit, Coetzee-t olvasva, aki nevet a szereplők jellemrajzán vagy a cselekmény nem várt fordulatán, de nem tehetem, nem rúghatom fel a ki nem mondott megállapodást, a kötelező diszkréciót. A nő nem szép, nem csinos, csak más, a férfi láthatóan nem életrevaló, ábrándozó, gyerekes. Mégis, tudom, ha közelítenék: bekeményednének.

Marad a munkahely, az úgynevezett belevaló nők és férfiak társasága, apolitikai dilemmák, a gazdaság ügyei, a folyosói pletykák, s esetleg, történetek a családról.

 

Versfordítás és szájensz fiksön

Az Opus idei második száma versfordításokkal indít. Rainer Maria Rilke Imaórák könyve című versrészletét Vörös István adja közre, majd T. S. Eliot Prelűdök elnevezésű líráját és Sylvia Plath Távozás című szövegét olvashatjuk Paszmár Lívia tolmácsolásában. Tadeusz Rozewicz írásait Zsille Gábor, Robert Serban költeményeit pedig Balázs F. Attila fordította magyarra.

A periodika második blokkját ismét egy műfordítás nyitja meg, szintén Balázs F. Attila tolmácsolásában, mégpedig Nora Iuga Leopold Bloom szappana című novellájával. Utána Pomázi Adél nemrégiben megjelent Holnap hétfő címet viselő regényéből kap ízelítőt az olvasó. Szirmai Péter Hétköznapi dolgok elnevezésű gyűjteményének egyperces novellái a mindennapi élet történéseit tárják az olvasó elé, majd H. Nagy Péter gyűjtéséből Sybil Gerard A gépezet című alkotása olvasható. A fejezetet Mászáros László A szürke titok című SF-novellája zárja, mely a Stanisław Lem publikálatlan kézirataiból alcímet viseli.

Az SF & CP, vagyis science fiction és cyberpunk elnevezésű fejezet Halmai Tamás Csillagközi humanizmus írásával indít, mely Ray Bradburat, a modern sci-fi klasszikus szerzőjét mutatja be. Őt Sánta Szilárd Volt egyszer egy cyberpunk című tanulmánya követi, mely a nyolcvanas években színre lépő mozgalmat mutatja be. Szabó István Zoltán Az emberek (és a) gépek tanulmánya William Gibson Neurománc című regényét boncolgatja, s ahogy a cím is jelzi, az élőlények és gépek kapcsolatát tárja elénk. A fejezetre Hegedűs Orsolya Az alternatív történelem mint fantasy elnevezésű írása teszi fel a pontot, mely Gáspár András Ezüst Félhold Blues című regényével ismerteti meg az olvasókat.

A Palimpszeszt nevet viselő fejezet Keserű József A valóság iránti szenvedély című kritikájával indul, mely Alain Badiou A század címet viselő regényét helyezi nagyító alá, majd Szalay Zoltán A harmadik köztársaság Anyeginje elnevezésű kritikája következik. Ez utóbbi Térey János Protokoll című kötetét mutaja be. Végezetül Téglás Attilát, multimediális művészt ismerhetjük meg, akinek alkotásai a folyóirat aktuális kiadását díszítik.

Mint minden számnak, a tizenegyesnek sem maradhatott el a melléklete, ez alkalommal a Peron, mely fiatal írók műveiből válogat. Hajtman Kornél, Monozlai Flóra, Puzsér Zsuzsanna, Sós Dóra, Takács Zsuzsi, Tarr Csilla, Tóth Tímea és Vörös Gergely versei, prózái, illetve képversei ismét tehetségről árulkodnak. Néhányuk ismerősen csenghet az állandó olvasó számára, ám a vizslató szemek új neveket is felfedezhetnek köztük.{jcomments on}

(as)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top