Nyáry Krisztián: Merész magyarok – 30 emberi történet – Corvina Kiadó, 2015 – 272 oldal, kemény kötés védőborítóval, – ISBN 9789631363272
Olvass bele!
„Többé nem fogolynak, hanem ezerkétszáz rab ember futárjának éreztem magam”
Michnay Gyula, a recski szökevény
1951. május 20-án reggel egy géppisztolyos ávós tiszt hét rabot kísért ki a recski internálótáborból. A politikai foglyok többsége soha nem mehetett a kerítés túloldalára, de néhány köztörvényes elítélt munkájára szükség volt egy építkezésen. A kőfejtéshez használt robbanóanyagok raktárát a táboron kívül kellett felépíteni, nehogy a rabok valahogy hozzájussanak. Két őrtorony között ideiglenes ajtót vágtak a drótkerítésen a munkások számára. Vasárnap volt, a tornyokban vigyázó ávósok alig várták a váltást, nem sokat törődtek az épülő raktár felé haladó, szerszámokat cipelő, lehajtott fejű foglyokkal és az őket kísérő tiszttel. Pedig ha jobban odafigyelnek, észrevehették volna, hogy a verőfényes napsütésben a foglyok és őrük egyaránt állig fel vannak öltözve. Amikor a menet látótávolságon kívül ért, villámgyorsan ledobták magukról a rabruha felsőrészét, és az alatta viselt szedett-vedett ingekben és pulóverekben futásnak eredtek. A szabóműhelyben, titokban összetákolt tiszti uniformis mellett a földön hagyták a fából és konzervdobozból barkácsolt géppisztolyt is. Hárman a nehezebben járható terepen északnak fordultak, a többiek délnek vették az irányt. A 29 éves Michnay Gyula vezette őket: ő volt az, aki az egész szökés tervét aprólékosan kidolgozta.
Harmincezer fegyveres kereste őket mindenhol az országban, s közülük hetet hamarosan el is fogtak. Egyedül Michnay Gyula jutott át a határ túloldalára, ahol először ő tudatta a világgal, hogy a kommunista rezsim embertelen munkatábort tart fenn Magyarországon. 520 rabtársa nevét olvastatta be a rádióban, legtöbbjük családja innen tudta meg, hogy ítélet nélkül elhurcolt rokonuk életben van. Michnay Gyula nem sok köszönetet kapott mindezért, legtöbben nem is hittek neki – a kelet-európai menekültek sorsa várt rá Németországban. Élete végén mégis elégedett embernek tartotta magát. nyáry
1922-ben született, regényesen színes összetételű családban. Morva eredetű magyar nemes, német evangélikus lelkész, svájci bevándorló, Amerikából hazatelepült magyar zsidó kivándorló egyaránt szerepelt a felmenői között. Apai nagynénje, Michnay Ida az egykori francia miniszterelnök, Georges Clemenceau fiához ment feleségül, majd el is vált tőle: a legendák szerint pedig ezzel megalapozta apósa ellenszenvét a magyarok iránt a trianoni béketárgyalásokon. Katonatiszt apja és orvosként dolgozó anyja sokszor bízták nagyszüleire a kis Gyulát, akiktől németül és angolul is anyanyelvi szinten megtanult. A pécsi honvéd főreálgimnáziumból 1940-ben került a soproni tiszti iskolába, ahonnan azonban hamarosan távoznia kellett: zsidó nagyanyja miatt a tiszti pálya bezárult előtte, behívták viszont munkaszolgálatra. Parancsnoki beosztásban szolgáló apja egy katonai zöldségszárító üzemben talált neki biztonságos helyet, s közben beavatta abba a titkos németellenes tiszti összeesküvésbe, amelyben maga is részt vett. Ahogyan felesége, Michnay Gyula édesanyja is, aki orvosként mentőautóval szállított egy angol ejtőernyős tisztet Budapestre a szomszédos Teleki-birtokról. Amikor ez kitudódott, a Gestapo le akarta tartóztatni a bátor doktornőt. Nem várta meg, hogy elvigyék: férje vadászfegyverével agyonlőtte magát. nyáry
Neveltetése és szülei példája nyomán nem csoda, hogy Michnay Gyula megszökött a munkaszolgálatból, és maga is részt vett az üldözöttek mentésében. Miután a rendőrök lefülelték a hamis igazolványokat előállító titkos nyomdát, ahol ő is sokszor megfordult, ismét bujkálnia kellett. Német nagyanyjánál húzta meg magát, akinél gyakori vendég volt Szálasi titkárnője is. Tőle hallották, hogy az ostromgyűrű bezárult, az oroszok körülvették a várost. Michnay a hírre átszökött a fronton és jelentkezett a szovjet hadseregnél. Nem sokkal később már a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tolmácsaként dolgozott, a hadifogságból szabaduló amerikai, angol és francia katonák ügyeit intézte. Nem politizált, de az új rezsim lassanként kirajzolódó természete sem tetszett neki. Katonai iskoláját nem volt esélye folytatni, így a tolmácskodás mellett jobb híján feketézésből élt. Jóképű volt, fiatal, sok nőnek udvarolt egyszerre. Úgy tervezte, hogy kimegy Párizsba nagynénjéhez és beiratkozik a Sorbonne- ra. Egy fatális véletlennek köszönhetően élete egészen másként alakult.
Folytatás a következő oldalon!