Szabadversek a halálról

Závada Péter
9
Ha épp komorabb hangvételű versek tengerében szeretnénk alámerülni egy borongós őszi estén, a Mészt bátran leemelhetjük a polcról

El nem múló fájdalom, szorongás és gyász egy 72 oldalas, sötét színű kiskönyvbe zárva. Hogy mi is ez pontosan? Závada Péter második, Mész című verseskötete, mely a Jelenkor kiadónál jelent meg szeptemberben. Závada Péter nevét hallva valószínűleg a magyar hip-hop és a slam poetry rajongói is egyből felkapják a fejüket. Bizony, az Akkezdet Phiai Újoncáról van szó, akinek édesapja nem mellesleg Závada Pál Kossuth-díjas író. Az apja nyomdokaiban lépkedő 33 éves költő szövegeit az Élet és Irodalom, a Jelenkor és az Alföld is publikálja. Ahol megszakad című első verseskötete 2012-ben látott napvilágot. A most megjelent Mész szintén önéletrajzi elemekből épül fel, ám a szerző ezúttal sutba dobta éles rímeit: szabadversekkel és prózaversekkel töltötte meg kötetét, melynek központi témája az anya elvesztése.

 

Závada Péter

Kezdjük az elejétől! Mit jelenthet a könyv címe? Egyrészt asszociálhatunk a cselekvést kifejező igére, elvégre a költő az elmúlásról, a hiányról ír 72 oldalon keresztül. Másrészt értelmezhetjük főnévként is. Különösen, ha elolvassuk az utolsó előtti verset, melyben találunk egy utalást Kőműves Kelemenre.

Apró kvarckristályokból állsz, anya. Ezer Celsius-fok körüli hevítés hatására szén-dioxidra és kalcium-oxidra esel szét. A szén-dioxid a lelked. Apával úgy döntöttünk, hogy szép gyöngén megfogjuk az elégett csontjaidat, az elégett véredet, és a mészhabarcs közé keverjük, noha már abban is te voltál. Aztán amit estig raktunk, leomlott reggelre.

A kötetet lapozgatva észrevehetjük, hogy egy-egy verscímmel többször is találkozunk, csak éppen számozott formában: Bűnjel (1), Bűnjel (2) Bűnjel (3), Tabu (1), Tabu (2), Tabu (3). Ám Závada nem csak a verscímekkel játszik, azok fölött is találunk címszavakat, mint például: nap <<szem <<öböl>>nyom. Bár a versek legfőbb témája a halál, szó sincs szentimentalizmusról. Sőt, pont az üres, kopár, kíméletlen tárgyilagosság és naturalizmus jellemzi a költeményeket. A Hellyé lassul című vers végén szereplő „Becsapom mögötted a halálodat.” mondat szerintem a Mész legerősebb mozzanata, és tökéletesen összefoglalja a kötet hangulatát. Fizikai és biológiai folyamatokról is olvashatunk, melyek végső soron hozzátartoznak a halálhoz, az enyészethez.

Te is kőolajból vétetsz, de én nem tudom, milyen lehet egy elhalt szervezet bomlástermékének lenni. Kisebb mennyiségben az anyakőzetben is megtalálható vagy, mikor onnan bányásznak, a színed sötét. Bár az esetek többségében lepárlással nyernek vissza. Mikor apával vissza akarunk nyerni, mi is mindig a lepárlással kezdjük. Halálodban is sokféleképpen hasznosulsz: kenőzsírként például, vagy arckrémek formájában – emlékszem, hogy szeretted a krémet, tele volt velünk a fürdőszobaszekrény. A hideg eljárás során vízzel kevernek kőzúzalékot adnak hozzád és finom szemcséjű mészkőlisztet, hogy kitöltse az apró kavicsok közötti üres tereket. Miközben a kocsifelhajtót aszfaltoztuk, arra gondoltam, hogy az emlékeim közt is vannak még kitöltetlen terek az elegyengetett sima feketeség alatt.

Fontos szerepet kapnak a leghétköznapibb tárgyak, melyek rendre az elmúlás és a hiány szimbólumaivá válnak. A Mész olvasása után nem kerülünk közelebb Závada Péterhez, a kötet inkább a lírai én lelkiállapotának lenyomatait sorakoztatja fel. Olykor kicsit ziháltnak tűnő gondolatfolyamok jelennek meg előttünk, melyek végül mégis egymásba fonódnak, és hangulatukat tekintve egységet alkotnak. Bár a 72 oldalt gyorsan átfutjuk, a verseknek érdemes többször nekifutni, ízlelgetni őket, míg el nem érik hatásukat. Ha épp komorabb hangvételű versek tengerében szeretnénk alámerülni egy borongós őszi estén, a Mészt bátran leemelhetjük a polcról, ez a könnyűnek tűnő kis könyv ugyanis súlyos költeményeket rejt magában.