A cigány, a görög meg a kiskutya. Utóbbi származása teljesen bizonytalan. Utcagyőztes. Így szoktuk jelölni a fajtáját. Az Illatos úti kutyatelepről hozta el Jakab Ernő. Ő a cigány, a képeken keresztcsíkos ingben. A felesége, Róza ott mosolyog vagy szomorkodik a közelében.
Az Illatos úton új gazdára várnak a kutyák. Arra, hogy ha nem jöna gazdi, méreginjekcióval elaltassák őket. Vagyis megöljék. („Szívecském, elaltatod a gyereket?” Úgyhogy csak óvatosan a szépítő kifejezésekkel, drága testvéreim…) De Ernő jött, hogy egészen pontosan honnan, azt ugyancsak nem tudjuk, s így a kiskutya, neve Emőke, kegyelmet kapott.
A görög, Polikronidisz Paszkálisz, hosszanti csíkozású inget visel. Ő van itt legrégebben. Hiszen a görögség az európai kultúra alapjaihoz tartozik. A második világháború után menekült mihozzánk, a görög polgárháború végjátékában, amikor hétezer görög és macedón felnőttet, gyereket fogadtunk be. A pesti Kálvin tér melletti Knossos vendéglő is az ő emléküket őrzi. Meg Beloiannisz községe Fejér megyében. A Kőbányai út és a Hungária körút sarkán álló egykori dohánygyár falán márványtáblájuk van. Az épületeket 1950-ben alakították át mintegy négyszáz görög család számára. Mindegyik család kapott egy tíz négyzetméteres szobát, s minden huszonöt családra jutott egy konyha, egy klotyó. A dohánygyári kolónia. Innen vitt Paszkálisz útja a Telepes utcába.
Az is kolónia. Többségi társadalmának képviselői azonban nincsenek rajta ezeken a képeken. Ők azok, magyarok, cigányok vegyesen, akiktől „a célcsoportnak”, a kisebbségbe szorult másik háromnak meg a kiskutyának tartania kell. „Ha őket elkezditek fényképezni, minket kikészítenek!” Ezt mondja Ernő. Áll Sári képein és nézi a tehetetlenségünket.
A tehetetlenség előzményei közt ott a szorongás. Következményei között pedig a reménytelenség.
Kapcsolódó cikkek:
{jcomments on}
