
Kovács András Ferenc – Polgár Csaba: Epilógus új királydrámákhoz – Élő költők társasága 25.
Láttunk süllyedni zsarnok Armadát, / Veszett hatalmak, rablók garmadát – / Verses játékunk vége ez… De mi / Mindig merünk más végbe kezdeni –

Láttunk süllyedni zsarnok Armadát, / Veszett hatalmak, rablók garmadát – / Verses játékunk vége ez… De mi / Mindig merünk más végbe kezdeni –

Ez a fekete égbolt rád vár. / Vonuló füst vagy, seregélyfelhő. / Üres egészen ez a táj már: / mit akarhattál. Mit akarsz még?

Ne mondd, hogy egyszer meghalok, / hidd el, már rég tudom, / hogy jó tempóban haladok / a megkezdett úton, / mert testem eszköz, munkagép, / s a hangom a zeném, / az tart meg csak a szakadék / imbolygó peremén...

Minden művészetek / Felett áll a színész, / De ha kétméteres, / Egy nagy bukta kinéz. / Fentről szemlélem én / A hangyasereget, / Lábhegyre álljon az, / Ki orrba vereget!

Elmentem szóbelizni, mert muszáj volt. Ott ültek a tekintélyes professzor urak és kérdezték, hogy mit akarok itt. Elnézést, mondtam, nem akarom rabolni az idejüket, én színész akarok lenni, csak eljöttem, hogy rúgjanak ki. - meséli Csuja Imre a bölcsészfelvételijéről.

megesik | mikor a felütésből szédelgő fejjel csak egy kínrímre futja | bizonyosan létezik ennek is / némi blöffel kevert orvosi útja | kerüljük is szívósan a vizsgálati esetet | és hogy egész véletlenül / most se mozgassanak szavaim morális hegyeket | visszakanyarodom az / ártatlan múltba |

Odas, az a lepra firnyák / hogy megjátssza! hú, de császár! / Az a kigyúrt deltás hapsi / mindig minden csajra rászáll.

Egyedül voltam, józanul, mikor / a nap úgy besütött, az iroda falára / betegágyat vetített. Bejöttem. Vasárnap, / üres az iroda. Hallom a nagymamámat: / lázas a gyerek. Hőmérőt is hozott.

Finom vagy rusztikus alkudozások, / Zászló- és fogolycserék / Elképesztő izgalma: / Olyan jó tisztázni… mit is? / A lelkiélet a fő: békülni katartikusan.

Március 31-ig minden előadás az Örkényben lesz, utána viszont a Városmajorban, az FB-n közzétett játékrend szerint.

Megint jeges verejtékben ébredek. / Hajnal. Fölöttem áll a Göncölszekér, / bakján apám, bátyám, Sziveri – elég / különös csapat, s valamennyi nevet.

Feleségem ha felmegy a facebookra, / ott a seggét mindenkinek szétrúgja. / Jaj annak, ki arra bármit nyelvtanilag helytelenül riposztol, / mit az én kis feleségem a facebookon kiposztol!