+ Irodalom

Szabó T. Anna – Hámori Gabriella: Örökmúlás – Élő költők társasága 23.

Ne mondd, hogy egyszer meghalok, / hidd el, már rég tudom, / hogy jó tempóban haladok / a megkezdett úton, / mert testem eszköz, munkagép, / s a hangom a zeném, / az tart meg csak a szakadék / imbolygó peremén…

Az Örkény István Színház felkért 24 kortárs költőt, írjanak egy-egy verset a társulat tagjainak. Itt a 23. páros: Szabó T. Anna versét Hámori Gabriella előadásában hallgathatjátok meg.

A sorozatról itt olvashatsz részletesen. Az előző videókat pedig itt nézheted meg.

Örkény Színház
Élő költők társasága

Szabó T. Anna

Örökmúlás

Ne mondd, hogy egyszer meghalok,
hidd el, már rég tudom,
hogy jó tempóban haladok
a megkezdett úton,
mert testem eszköz, munkagép,
s a hangom a zeném,
az tart meg csak a szakadék
imbolygó peremén,
vigyázok, le nem zuhanok,
élek, amíg lehet,
mert vagyok az, aki vagyok,
szeret, aki szeret,

egyszerre óvott s kitakart
valóság és csoda,
láttam, az ember hova tart,
de azt is, kicsoda,
szemembe nézz, mert nem zavar,
hogy bántasz vagy dicsérsz,
mert aki tudja, mit akar,
az tudja, mennyit érsz,
és bármilyen mély kútba nézz,
lent látni az eget,
ha tudod, hogy a rész egész,
semmi sem hiteget,

de fényes minden pillanat,
és lélegzik a csend,
a föld felett, az ég alatt,
távol és idebent,
mert minden lélegzet zene,
ha mélyén vér lobog,
ha az örökét üteme
a testen átdobog,
nem hangszer vagyok: muzsika,
én játszom magamon –

ne mondd, hogy meg sosem halok:
legjobban én tudom.

Videó: Whatevermen Stúdió

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top