A délutáni nap alacsonyan járt, két viaszbábu ült a vonaton. Mereven néztek kifelé, a metsző hideg fény átsütött a fülcimpájukon. A menetiránnyal szemben az asszony, háttal a férfi foglalt helyet. Vonásaik a legapróbb ráncokig kidolgozva. Ruházatuk hibátlan, mintha külföldi öltözet volna, legalábbis nálunk nem így öltöztetik a bábukat. Fejük fölött a poggyásztartón egy-egy díszlettáska, az…
Páratlan páros – „Vers vagy novella” Beviharzik az ajtón, ilyen svunggal ügyfél nem jön. A megrendelők megtorpannak a bejárat előtt, elgondolkodnak, kopogni illik-e vagy csak lépjenek be egyszerűen. Aki sosem járt nálunk, félszegen mégis kopog, amit, ha nem az ajtó túloldalán ülnék, ha lenne valami elegáns ügyfélvárónk, úgy sem hallanék. De nincs az irodának előtere, a…
– Hölgyem, Öné ez a kutya? – mutatott az alacsony, köpcös egyenruhás férfi Sztorira, a krémszínű golden retrieverre. – Igen – válaszolta Tekla, s miközben felemelkedett a szürke váróterem fémszékéről, szorongva nézett a férfira. – Mi az ítélet? – kérdezte halkan, elcsukló hangon. A helyiség zöld székein ülők mindannyian a döntésre vártak, s most egyszerre…
Páratlan páros – Száguldás, szerelem (Motorkerékpár 21435) Mindenki őket nézi a gyárudvaron, ahogy befordulnak a kapun. Pedig Rosenbaum Robin aztán igazán nincs mit bámulni, alacsony férfi, kialakulóban levő sörhassal, a tarkóján már most gyérül a vöröses haj, hamarosan ugyanolyan kopasz lesz, mint Rosenbaum bácsi, az apja. Hiába tulajdonosa a vasgyárnak, szeret úgy tenni, mintha egy…
Abban az évben hamarabb jött a tél. Már december elején hó borította a tájat. A jeges szél hosszú barázdákba hordta össze a földeken, és magas kupacokat rakott a tanya épületei köré. Nem baj, jó ez az őszi árpának, mondta a gazda. A fia harmadnap reggel vakító fehérségre ébredt. Ő, aki gyerekkora óta mindig hajnali sötétségben…
Páratlan páros – Szüzesség, a legbecsesebb hozomány Megszólal a csengő, a főnök behív az irodájába. Azt szereti, ha főmérnök úrnak szólítjuk, és nem igazgatónak, pedig övé a gőzmalom. A főmérnökséggel hangsúlyozza, hogy ő tanult ember, nemcsak pénze van, nem csupán egy uborkafára felkapaszkodott bugris. A városban azt beszélik, hogy az apjának szatócsboltja volt valami dunántúli porfészekben,…
Páratlan páros – Zátony, a józsefvárosi szatír Annyira feszült, hogy képtelen egy helyben ülni, fel s alá járkál az ablaknál, mint az a rémült barnamedve, amit a Népligetben látott szombaton, csupán nem morog, és nem ugrik neki a rácsoknak, mint az állat. Csengőszóra leül a fotelbe. Amikor a cseléd bevezeti a vendéget, a háziasszony felpattan.…
Éjszaka volt. Átmentem a másik szobába. A két ágy a sarokba tolva, L alakban, ahogy szokott. Mindkettő szépen megvetve, de nem feküdt bennük senki. Ja igen, ez a valóság, gondoltam álmomban. Aztán megmozdultak a paplanok, egy-egy test körvonalai kezdtek kibontakozni alattuk, megjelent a két idős fej is: anyué és apué. Tán szóltak is hozzám. Ja…
Kedves Jancsikám! Remélem levelem jó egészségben és csomagolás közben talál. Ne haragudj, komám, hogy nem írtam gyakrabban, de nagyon lefoglal a munkám meg a berendezkedés. Tudom, itt vágnál közbe, meg a lányok hajkurászása. Hát, itt inkább az unatkozó szépasszonyoké, akik nem igazán szépek, de erre majd még visszatérek. Jól halad a vasút államosítása, egyre több…
Páratlan páros – Kefe Figyelem, ahogy belép a szerkesztőség ajtaján. Nem ez a helyes szó, beömlik, mint az árvíz, mint amikor kislánykoromban a Békás-patak kiöntött, és mindenki a dombtetőre menekült előle. Aztán egész nyáron szárogathattuk a holminkat, van, ami annyira bepenészesedett, hogy el kellett égetni. De még tüzelőnek sem volt jó, fullasztó szagot árasztva füstölgött.…
A padlót bámulta, tetszett neki a mogyoróbarnából előtűnő, élénk narancssárga meg vanília színű cikkekből létrejött forgó minta. Bár a vanília elég kényes, a munkások surranója télen nyomot hagy majd rajta, sok baja lesz vele Erzsike néninek, a takarítónőnek. Ez az új módi, a faltól falig padlószőnyeg, vagy mi a szösz, leragasztják a betonra, nem kell…
Anyunak rossz volt a kedve. Itthon jöttünk-mentünk a lakásban. Egyszer csak azon kezdtem gondolkodni: mért mondtam én Babu búcsúztatóján azt, hogy már egyikünk szülei sem élnek, amikor pedig anyu él. Aztán rájöttem. Elkezdtem sírni, közben azt mondogatni ütemesen és kétségbeesve: nem bírom ki, nem bírom ki, nem bírom ki. A másik szobából átjött anyu, és…
