+ Irodalom

Reich úr majd otthon kipróbálja a lányt, amíg én távol vagyok

Páratlan páros Kefe

Figyelem, ahogy belép a szerkesztőség ajtaján. Nem ez a helyes szó, beömlik, mint az árvíz, mint amikor kislánykoromban a Békás-patak kiöntött, és mindenki a dombtetőre menekült előle. Aztán egész nyáron szárogathattuk a holminkat, van, ami annyira bepenészesedett, hogy el kellett égetni. De még tüzelőnek sem volt jó, fullasztó szagot árasztva füstölgött.

Az ajtót nem csukja be maga mögött, és fújtat, sípol, mint a teáskanna, mikor felforrt benne a víz. Nem tudom, hogy az irodához vezető öt lépcső fárasztotta-e ki ennyire, vagy a túl szoros ruhától nem kap levegőt. Próbálta magát karcsúra fűzni, de csak annyit ért el vele, hogy a dereka fölött hullámoznak a hurkái. A blézere gombjai, (pedig látszik, hogy már az anyag szélére varrták át, kijjebb nem is lehetne), el akarják hagyni őt, az ártatlanok, épp hogy le nem pattannak.

Németországban oltási központokat állítanak fel, mert célegyenesben a vakcina

Körülnéz, csóválja a fejét, majd utasít:

– Hozzon egy széket, fiam! Micsoda udvariatlan dolog ez, kérem, hogy magácska ül kényelmesen, a fizető ügyfelek meg álldogálnak?! Nem fér bele a méregdrága díjukba?

Felállok, keresek egy széket, nem vitatkozom vele, hogy képtelenség lenne állva gépelni. A főnök úr azt mondta, a hirdetőnek mindig igaza van, nem szereti a ribilliót, nem tesz jót a lapnak, a Reggeli Kurírban így is többen hirdetnek. Minden nap megveszi a rikkancstól a lapot és megszámolja a konkurencia apróiban a betűket, és közli velünk az összeget, amivel kevesebbet produkáltunk, mint ők.

A nő leül, most éppen hangosan szuszog. Elővesz egy bugyellárist, kék és piros gyöngyökkel kivarrt, viseletes jószág, minden negyedik dísz lóg rajta. Az asztalomra tesz némi pénzt meg egy papirost. Olvasom a ceruzával macskakapart szöveget. Türelmetlenül közbeszól:

– Pontosan ez legyen benne, egy betűvel se több! Nem vagyok hajlandó az alapdíjnál magasabb árat fizetni, az még valahogy belefér. És a nevem szedjék rendesen, figyeljen oda, Reichné, céhával!

Nem háborodok fel hangosan, hogy ha zavar a munkában, biztosan elhibázom a gépelést, csak elpirulok, mint általában szégyenemben. Minél idegesebb vagyok, annál mélyebben kúszik a vörösödés a nyakamon. Nézem a szöveget, olvasom újra és újra.

– Ne haragudjon, méltóságos asszony, de ezt így nem lehet megjelentetni.

– Ténsasszony, trafikot viszek a Városház utcában. Már miért ne lehetne?

– A főnököm, Kiss szerkesztő úr, nem enged semmilyen obszcén dolgot a lapjába.

Bízom benne, hogy Kiss megemlítésével majd rá zúdul az asszony haragja. Persze elfelejtem, hogy én ülök vele szemben, nem a főnököm.

– Ez egy munka, így hívják! – emeli fel a hangját Reichné.

– Értem, persze, de esetleg körül is lehetne írni valahogy.

– Tudtam, hogy erre megy ki a játék, írjak minél több szót, aztán fizessek, mint a katonatiszt! – magából kikelve kiabál.

– Talán, ha körülírja szépen, részletesen, többen jelentkeznek – csitítom.

– Nincs nekem időm rengeteg lányt végighallgatni. Nekem, kérem, trafikom van a Városház utcában, ott kell kiszolgálnom a vevőket. Ebből élünk a gyerekekkel, nincs alkalmam és energiám az otthoni kötelességeim teljesíteni. Ezért kell egy lány, aki a kefélésben helyettesít. Én majd megnézem azt a fehérszemélyt, aki a hirdetés alapján bevállalja, megállapodom vele a javadalmazásáról. Akivel sikerül, meg tetszik is nekem, szorgalmas, szerény, tisztességes forma, ja, és nem locsogós, mert azt ki nem állhatom. Szóval, ha találok ilyet, akkor majd Reich úrra bízom, ő kipróbálja, míg én a trafikban ülök. Tudja, az uram lesérült a háborúban. Hadirokkant, ezért is kaptuk a trafikengedélyt. De fél éve hasogat a jó lába, nem a fa, éjszakánként nem alszik, muszáj neki nappal. Szóval nekem kell a trafikban ülnöm helyette. Ő meg majd kipróbálja a lányt.

Negédesen rám mosolyog, majd megkérdezi:

– Esetleg a magácska falujában nem lenne alkalmas fehérszemély? Fiatalka, aki még nem próbálta, nem ismeri a dörgést.

Gondolkodás nélkül, azonnal megrázom a fejem.

– Akkor viszont nincs mese, adja fel ezt, gépelje csak be, aranyos:

Kefélni tudó bejárónőt azonnali belépésre felveszek. Reichné, Városház utca 2.sz, trafik

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top