Valami nagyon nem stimmel ma Magyarországon a történelmi traumáinkról szóló közbeszéddel. Minden magyar családot, ha eltérő mértékben is, de érintett a huszadik század. Mindenkinek megvan a maga története, a maga fájdalma. A baj azzal van, hogy összemérjük ezeket, és meg akarjuk győzni egymást arról, hogy a „mi fájdalmunk” nagyobb a „ti fájdalmatoknál”.
Fél évszázaddal az amerikai kísérlet után a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában huszonnyolc tizenkettedikes, egy egész osztály mutatta meg a Hullámot hat estén át - Scipiades Erzsébet riportja a nácizmus lélektani kísérletéről.
Charlotte Salomon legismertebb festmény-sorozatán a„kicsi Hitlereknek” ábrázolt horogkeresztes náci tisztek éppúgy megjelennek, mint a mennyországról mesélő öngyilkos édesanya, vagy a magát folyóba vető nagynéni, akiről a művészt is elnevezték.
Egy dán színház arra kérte fel az amerikai színészt, hogy vállalja el Knut Hamsun „Éhség” című művének színpadi adaptációjának narrátori szerepét. Al Pacino üzent a menedzserrel
A független történészcsoport felállítását maga a zenekar kezdeményezte, mivel újra olyan vádak érték, hogy elkendőzi a nemzetiszocializmus alatti múltjának részleteit.
A dachaui koncentrációs tábor kapuján állt a felirat: Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) hírhedt náci jelmondat.
