Fontos művek lapultak az ujjnyi porréteg alatt – Molnos Péter a Czene-kiállításról
Molnos Péter művészettörténésszel a Kieselbach Galériában megrendezett Czene-kiállításról és az ehhez készült -kötetről is beszélgettünk.
Molnos Péter művészettörténésszel a Kieselbach Galériában megrendezett Czene-kiállításról és az ehhez készült -kötetről is beszélgettünk.
Janikovszky János, a Móra kiadó igazgatója Czene Béla rajongója, gyűjteményét egy Czene albummal együtt mutatja be a közönségben.
– Nem mintha dobálni való forintom lenne, de… – írta Aczél György 1962-ben Fränkel József műkereskedőnek egy olyan mentalitás jegyében, mely mára már kiveszni látszik.
A címben megfogalmazott állítás valóságtartalmáról meggyőződhettek azok, akik részt vettek a szerdai sajtótájékoztatón. Egy szerény ember, nyílt gondolkodású, szimpatikus fazon állt a pulpituson.
Alinda rákérdezett, hogy a címekben többnyire miért a férfiak szerepelnek elöl. Ez rangsor vagy hiba? Molnos Péter szerint hiba, Nyáry szerint kérdés, amely Vajda Júlia és Lajos esetében vetődött fel benne - riport Nyáry Krisztián Festői szerelmek című könyvének bemutatójáról.
Próbálom elképzelni, milyen lenne, ha a magánéletben is arról szólna a születésnap, hogy az ünnepelt osztogat ajándékot. A 20 éves Kieselbach Galéria most pont ezt csinálja.
Kieselbach Tamás szövegét, amit a Batthyány Gyula-kiállítás kapcsán vetett papírra, azért érezzük fontosnak közölni, mert nincs benne semmi csűrcsavar és extravagancia. Egyszerű és normális – és ez manapság ritka! (Szerk.)
Az ötvenes években a poklok poklát élhette meg egy Batthyány Gyulához hasonló kaliberű arisztokrata Magyarországon. Elmehetett volna, mégis maradt. A festőművészről szóló interjú második része...
Ostoba gőg, a történelem borzalma és a lustaság zárta el eddig a közönséget Batthyány Gyula festményeitől. Pedig van mit nézni! Van mit kérdezni!
Gróf Batthyány Gyula festői életműve tényleg lenyűgöző. Ahhoz, hogy ezzel végre szembesülhessünk, tényleg a Kieselbach Galériára van szükség?
Scheiber Hugó egy ikonikus figura volt az 1920-as, 30-as évek Budapestjén. Kortársai azt mondták, hogy ugyanúgy hozzá tartozik a városképhez, mint a Lánchíd vagy az operaház.