Wilheim András belemarkol halott barátja könyvtárába – Az Élet és Irodalom 2017/18. számából
Bár enyhített a gesztus barbarizmusán, hogy saját könyvtárát ilyen rendezetten-elérhetőn ő maga sohasem láthatta együtt, mégsem ment ki a fejemből, hogy annak egészéről azért mégis valami hasonló képet őrizhetett magában.