+ Irodalom

Péterfy Gergely: Hazaárulónak becsmérlik Pamukot, ahogy itthon a magyar írókat is – Az Élet és Irodalom 2017/16. számából

élet és irodalom

Törökország megismertetéséért és megértetéséért legtöbbet tevő írót idegen ügynöknek, hazaárulónak becsmérli Erdogan autokráciája. Pontosan értjük, hisz mi, magyar írók ugyanezt kapjuk a hisztérikus nacionalistáktól, akik kormányzati felhatalmazással ugyanolyan erővel rángatják lefelé hazánkat a tudatlanság és a barbárság poklába – Péterfy Gergely Ohran Pamuk-laudációja a könyvfesztiválon.

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

ORHAN PAMUK KÖSZÖNTÉSE

Közli a lap Péterfy Gergely laudációját, melyet csütörtökön mondott el a könyvfesztiválon a Budapest Nagydíj átadásán, ebből adunk egy részletet:

„A keleti és nyugati elbeszélőművészetek, Proust, Kafka, Borges és Eco találkozik az Ezeregyéjszakával, a perzsa miniatúrafestészettel, a görög mítoszok a Koránnal, a reneszánsz perspektíva és individualizmus Bizánc tér nélküli, arany univerzalitásban lebegő alakjaival, a lassan pergő keleti idő a rohanó nyugatival. Olyan ellentétek feszülnek itt, amelyeknek mi, magyarok, nem a centrumában állunk, hanem jobb felé csúszunk rajta a szélrózsán, a keleti tapasztalatot is ismerő, bár nyugati gyökerű irodalmunkban. A közös keleti tapasztalat most abban is megjelenik, hogy mi itt pontosan értjük, mi a hátborzongató abban, hogy a Törökország megismertetéséért és megértetéséért legtöbbet tevő írót idegen ügynöknek, hazaárulónak becsmérli Erdogan autokráciája. Pontosan értjük, hisz mi, magyar írók ugyanezt kapjuk a hisztérikus nacionalistáktól, akik kormányzati felhatalmazással ugyanolyan erővel rángatják lefelé hazánkat a tudatlanság és a barbárság poklába, ahogy azt Erdogan hívei teszik Törökországban. Ahol egyetemeket tiltanak be, újságírókat és professzorokat lehetetlenítenek el, üldöznek külföldre vagy zárnak börtönbe, ahol a nyomorból milliók képtelenek kitörni, nekünk, íróknak, nincs választásunk: a szabadság, a műveltség, a humanizmus, az emberi méltóság és az esélyegyenlőség mellett kell kiállnunk.”

EX LIBRIS

Filippov Gábor Orhan Pamuk négy regényéről írt.

„Hála illeti a Helikon Kiadót, amely két éve magára vállalta, hogy az életmű új kiadásával kimenti a Nobel-díjas Orhan Pamuk világát az Ulpius-ház hanyagul gondozott, már az első olvasásra lapjaira hulló köteteiből. Az Ulpius Pamuk legfinomabb irodalmi gegjét is szétrombolta, amikor egyik fő művét, Az ártatlanság múzeumát megfosztotta eredeti borítójától, és sajáttal helyettesítette azt. A Helikon talán gyanútlanul sétált a szerző csapdájába, amikor a regényt idén a török kiadás Ahmet Işıkçı által jegyzett borítófotójával adta ki újra. Talán a kiadónak sem tűnt fel a turpisság: a belső címoldalon Işıkçı jogtulajdonosként szerepel, noha nem valóságos személy. Nem más ő, mint Cevdet Bey unokája, a szerző legelső regényének hőse. Pamuk mindenkit átverve, saját könyve borítójával emelte a valóságba közel négy évtizeddel korábban kigondolt hősét. Ez a játék mindennél jobban jellemzi az idei könyvfesztiválra Magyarországra látogató szerző írói habitusát.”

FEUILLETON

Zoltán Gábor Egy regény következményei című esszéje Orgia című regényének utóéletéből ír meg egy epizódot.

„Tudtam, hogy az Orgia megosztó könyv lesz, azt is tudtam, hogy amikor kérdeznek róla, meg kell válogatnom a szavaimat. Próbálom elkerülni a provokatív megfogalmazásokat. Ugyanakkor egy pillanatra se hagyhatom figyelmen kívül, hogy maga a téma – a tizenkettedik kerületi nyilasok élete és műve – és az, ahogyan és amiért a téma felé fordultam, eleve provokál, és legalább annyira provokál a megformálás módja is. Ugyanakkor a túl óvatos, kicentizett megnyilatkozásokkal is irritálhatom az embereket. Mindenesetre sokan keresnek meg a könyv megjelenése óta, érdekes gondolatokat és élményeket osztanak meg velem. Például az az olvasó is, akit, mint írta, felkavart maga a regény is, és az a kijelentésem is, hogy az Orgia csak egy magányos fickó irománya, olyasvalakié, aki nem tartozik semmilyen politikai vagy vallási közösséghez, ha bármi ilyenbe beletartozna, nem írhatta volna meg a könyvet, igen, ismételtem, csak egy egyén csinálta, aki nem is remél mást, mint hogy más magányos egyénekhez esetleg utat talál az általa elmesélt történet. Az olvasó szerint ezzel lebecsülöm azt is, amit csináltam, meg amit belőle a könyv kiváltott.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István könyvkritikája Robert Seethaler Egy egész élet című regényéről szól.

„A telő időnek és a tér korlátozottságának mégis van jelentősége, de kizárólag a tulajdonképpeni téma, Egger „egész” életének dimenziójában. Az Egy egész élet végső soron minimalistára vett tudatregény, a legfontosabb motívumok az Eggert foglalkoztató gondolatok, reflexiók, hiedelmek, azok az elképzelések, amelyeket ő a világról alkot, s amelyek egyfelől rendkívül korlátozottak, hiszen a külső világot egyáltalán nem ismeri, másfelől rendkívül mélyek, hiszen a saját kicsi világát mindenkinél alaposabban ismeri. Az Egy egész élet mindenesetre minden külön értesítés helyett mintaszerű példa arra, amit magyarul Mészöly Miklóstól, Bodor Ádámtól, Darvasi Lászlótól, másoktól jól tudhatunk, hogy ebben a rövid terjedelmű, poétikai értelemben mégis totális prózában a valóságos és a referenciális nem jegyesek. Blaschtik Éva, és ezt dicséretként írom, jól érzékelhetően tompa, visszafogott fordítása remekül szolgálja ki azt a szenvtelenséget, ami ennek a regénynek a legfőbb vivőereje.”

KÖNYVKRITIKA

Weiss János Rüdiger Safranski Idő című kötetéről írt:

„Több értelmező is a könyv hatodik fejezetét találta a legérdekesebbnek, melynek címe: Életidő és világidő. A cím Hans Blumenberg 1986-ban megjelent könyvére utal, amely minden bizonnyal az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb idő-elméleti műve. Blumenberg szerint már a Paradicsomból való kiűzetést is úgy kell értelmeznünk, mint az életidő és a világidő közötti olló szétnyílását. És ez a folyamat teljesedik ki a modernségben; pontosabban ebben egyértelműen a világidő uralkodik az életidő felett. Számomra azonban ez a fejezet egyértelműen csalódást okozott: Safranski nem „kapcsolódik” Blumenberghez, még csak meg sem említi. Nagy valószínűséggel azért, mert ez a könyv erősen konkurált volna a saját kordiagnosztikai elképzeléseivel.”

VERS

A szám versrovatában Méhes Károly és Kovács András Ferenc versei olvashatók. Ez utóbbiak közül ajánljuk azt a darabot, mely a közismert Petri-kétsoros briliáns továbbgondolása és átirata:

Lábbelik és rezsimek

(Húsz sor egy Petri-kétsorosra)

„Cipőmre nézek: fűző benne!

Nem lehet, hogy ez börtön lenne.”

(Mondogatnivaló – Örökhétfő, 1981)

Nem lehet? Hogy ez? Börtön? Bizti?
Nem eszme? Rossz hecc? Hörgő hiszti?

Lám, mennyi fűző! Itt van? Benne?
Lábbeli bűz hős hittan lenne?

Divatszalon, vagy csak karizma?
Zsúrasztalon hogy hat a csizma?

Orrvassal patkolt nászi cipők?
Ordas bakancsok – báli idők?

Vikszolt sportcipők, vastag bőrök –
Vigyorgók, ripők amatőrök?

Kilóg időnként vak hívők elve –
Friss szóvivők s vén cipők nyelve?

Nagy lábra szabott nagy lábbelit
Hord a szabadláb, galád „elit”?

Talpalnak bátran? Bal-jobb? Bal-jobb?
Taposnak gyáva, hajlott talpok?

Szorít a cipő? Szúr-vág a stopli?
Jobb így? Kijárni? Új sárba kopni?

Tudjam: ki lő, fut? Ez ma elég? Nem?
Futballcipő rúg – cselez a légben?

PRÓZA

A számban Egressy Zoltán és Patak Márta novellája és Szabó T. Anna tárcája olvasható.

Részlet Egressy Zoltán Lorelei című írásából:

„Hideg volt a tenger. Sziklák álltak a vízben. Fejesugráltak köztük az idióták. Nem volt pénzünk. Egyáltalán nem volt pénzünk. Semmi pénzünk nem volt akkor már. Így aztán kitaláltuk, hogy kijelentkezünk, de maradunk. Rájöttünk, hogy nem ellenőriz senki. Viszont éjszaka csoport érkezett, kiadták az ágyunkat. Kilopóztunk az udvarra, a betonra. Csak hát jöttek a német srácok hajnalban, és egyfolytában vizeltek. Levizeltek téged.”

FILM

Stőhr Lóránt kritikája a Titanic és a Colours Filmfesztiválról.

„Az április elején párhuzamosan futó két budapesti filmfesztivál, a nemzetközi versenyprogramot felvonultató Titanic és a migrációs tematikájú Colours legjobb filmjei egyaránt a nőkről szóltak: elnyomásukról szerte a világon és öntudatra ébredésükről földünk szerencsésebb fertályain. Az elnyomás színe és szaga helyenként változik, a háború komor iszonyata, a patriarchális társadalmi rend és a szegénység egyformán a férfiak kényének-kedvének (és persze a férfirendezők erőszakos fantáziájának) szolgáltatják ki a nőket a fesztiválok színes körképén.”

ZENE

Fáy Miklós a Mahler Kamarazenekar koncertjéről írt kritikát.

„Annyival mindenképpen tartozunk hideg szívünknek, hogy elmondjuk: Daniele Gatti visszahúzódásának tényleg vannak rossz oldalai is. Mintha gyönyörűen szétszedte volna Schubert műveit, aztán nem egészen úgy rakta össze azokat, ahogy kellene. A tételek mintha mind moderáltan mennének, moderáltan gyorsak, moderáltan lassúak, moderáltan moderatók, nyolc hasonló gondolat két szimfóniában.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top