A XX. század története – 1901 – A képen virágba öltözött női lovas az 1901-es Los Angeles-i fiestán
január, Angol gyarmat Santa Cruz szigetéhez érve döbbenten látta a hajó kapitánya, hogy a zászlórúdról hiányzik az angol lobogó. Rosszat sejtett, ezért kisebb matrózkülönítményt küldött a partra. Néhány óra múlva előállítottak egy bennszülött asszonyt és a gyermekét, angol lobogó mintájú öltözékben. A kapitány új zászlót húzatott, és miután megtudta, hogy az asszony csak azért vitte el a zászlót, mert rajta a színek a kedvenc színei, nem kérte vissza a ruhaanyagot.
január, Fokföld-Kairó A transzafrikai távíró építésénél nem okoztak nehézséget a harcias bennszülöttek. Köszönhető ez annak, hogy a technikusok, ha új törzs területére értek, a kíváncsiskodók közül egy-kettőt megrázattak villamos árammal, s attól kezdve fétisként tisztelték a munkájukat.
január, Wales Gyertya égett az asztalon, kétoldalt az asszony és a férje. A férfi előhúzott egy cigarettát, a gyertyalángon meggyújtotta, de alig szippantott bele, fulladozva nyomta el a hamutálban. Na, mi lesz már, ripakodott rá az asszony. Amikor elvettél, akkor is tudtad, hogy olyan vagyok, mint a walesi hercegnő. Sokmindent meg tudok bocsátani egy férfinak, de azt nem, hogy nem dohányzik.
február Beludzsisztán Százan indultunk útnak a karavánnal, hogy árut szállítsunk Afganisztánba, mesélte egy férfi a tűz mellett, az egyik karja hiányzott. Alig hogy elértük az afgán határt, iszonyatos csönd támadt. Megálltunk, mert nem tudtuk, mi az. Egy szemvillanás alatt rohantak ránk, időnk sem volt védekezni. Mindenünket elvették és csak páran éltük túl. Az az érzésem, ezek azt hiszik, hogy ezt hívják kereskedelemnek?
február, Anglia Eleinte csak szomorú voltam, végül teljesen kétségbeestem, mert én azt hittem, hogy a festészet az életem. De hiába állítottam ki, egyetlen képemet sem vették meg, és a jó nevű gyűjtők is giccsnek titulálták. Már-már elemésztettem magam, mondta a nő, mikor rájöttem, hogy azért vagyok sikertelen, mert rossz anyagra festem a képeimet. Mióta vászonkesztyűt feszítek az állványra, úgy viszik, mint a cukrot.
február, USA A kimerült versenyló közelről figyelte a lovászt, aki gőzölgő vödörrel hordta a betonkádba a meleg vizet. Amikor megtelt, belevezette a lovat, és fölkapcsolta a reflektorokat. A lovász leült egy székre, s a gerendának vetve hátát a párába bámult. Aztán lehúzta a csizmát, az inget és a gatyát, és bemászott a ló mellé.
március, Marokkó A szultán nagy zenekedvelő hírében állott. Hallása finomságát mi sem bizonyította jobban, mint hogy a skót duda volt a kedvenc hangszere. Rendelt is magának egyet, és mert a szultánnak készült, 18 karátos arannyal díszítették. Nem csak az udvar, a szolgák is furcsállták a skót dallamokat az arab környezetben. De igazán akkor gondolták, hogy itt valami nincs rendjén, mikor egy reggel skót szoknyában jelent meg a palota kertjében.
március, Thaiföld Vasárnap volt, csak ezen a napon találkozhatott a hercegnő a szüleivel, ám ezúttal nem akart megszólalni. Kislányom, mondta végül az apja, próbáld megtiszteltetésnek venni, hogy ebbe a bangkoki iskolába járhatsz, ahová csak az teheti be a lábát, akinek királyi vér folyik az ereiben. Művészetekre, tudományra, főzésre, szabászatra, háztartásra tanítanak. Mi kell még ennél több neked? A lány fölemelte a fejét, de csak percek múlva válaszolt. Hiányoznak a férfiak.
március, Törökország Háremhölgyek készülődtek az esti produkcióhoz, mikor egy új lányt vezettek közéjük az őrök. A szőke és kék szemű szláv lány csak állt és nézte a földet. Hogy kerültél ide, kérdezte tőle egy szőke és kék szemű nő. Nem tudom, válaszolta, minden olyan furcsa volt. Színésznőnek szerződtem Odesszába, aztán egy éjjel elraboltak, és itt nyitottam ki a szememet. Mi ez itt, hova hoztak, mit kell csinálni? Semmi különöset, válaszolta amaz, csak azt, amit eddig.
