Írta: Kiss Csaba
Ma is meglátogatott a nyúl. Minden második nap erre jár, megnézi, hogy vagyok. Néha a róka is betekint az ablakon. Nyilván a nyulat keresi. Aztán vannak derékig érő hangyabolyok, nagyfejű, céltudatos hangyákkal. A létezés három formája. Első a nyúl.
Olvastam valahol, hogy a töprengő északi ember, kinek élete – a természet lassúbb tempója miatt – viszonylag egyhangúan telik, különösen tehetséges abban, hogy a részletekbe belefeledkezzen. Néha én is ezen kapom magam, a harmadik hete faroi lakos. Nézem a tengert, alig hullámzik, az erdőben ág sem moccan, viszonylag kevés a madár, többnyire csend van, az időjárás is lassan változik – két napig esik, három napig süt.
Ülök az ablakban. Nézem a nyulat, látom riadt szemét. Minden sejtje figyel, gyorsan rág, megmered, mozdul egyet, figyel, rág.
És hirtelen belém sajdul a nyúllal való mélységes együttérzés. Ez az állat egész élete alatt fél. Nincs olyan pillanat, amikor kikapcsolhatna, amikor félretehetné egy másodpercre a félelmet. Fél evés közben, fél séta közben, fél szex közben, fél, míg meg nem hal. Az odúban is fél, jön a görény, jön a nyest. Ez van a szemében… hatalmas, gömbölyű, fekete szeme van, hogy minden irányból beengedje a fénysugarakat – ha mozdul valami, máris rohan. A füle folyton mozog, tele van idegekkel, hajszálerekkel, minden neszt észlel. És rohan. A második képen három füle van. Annyira fél. Kattant a fényképezőgép. Meghallotta. Felállt. Nyakán görcsbe szaladt a laza bőr. Fordult, visszanézett. Az egész világ ellenség. Nincs megállás, nincs szusszanás, nincs alku a sorssal. Fél, míg a halál meg nem menti tőle. És mindig a nyúl veszít.
Mégis játszik. Ma két nyúl futott a bicikli mellett a réten. Nem láttak, a szél felőlük fújt. Nem éreztek. És akkora öröm volt a mozgásukban, amekkorát csak a mindig félő lények képesek megélni.
Megálltam, néztem, ahogy eltűntek a bozótban. Előttem egy tócsa, két napig esett. S lám, nem épp Tarkovszkijról beszéltünk tegnap! Vannak képek, hangulatok, amelyek egy életen át elkísérnek.
Este későig világos van. Ettől nagyon hosszúnak tűnik a nap. Ez a kép a trolljárta erdőről negyed tizenegykor készült.
Holnap Liv Ullman tengernéző szobája… aztán még két mese, és vége.
