Van egy ház a belvárostól messze, ahova elég beköltözni és egy idő után minden jobbra fordul. Hogy mi ennek a kis háznak a titka? Galgóczi Dóra könyvéből kiderül.
Galgóczi Dóra: Válaszok háza. Libri, 2016.
Galgóczi Dóra új kötetének igazi főszereplője
nem egy ember, hanem egy külvárosi ház távol a belváros zajától. A Válaszok háza ötször cserél gazdát, a könyvben pedig minden új lakó sorsába bepillantást kapunk a beköltözéstől kezdve. Ahogy a címből is sejthető, a lakók elköltözésükkor egészen más emberekké válnak, és ezek a változások főleg lelki változások lesznek. Az odavezető út azonban csöppet sem zökkenőmentes.
A közepesen vaskos könyvben tehát 5 hosszú elbeszélés (vagy kisregény, kinek hogy tetszik) kapcsolódik egymáshoz. A lakókban egy közös van: az, hogy mindannyian jóravaló emberek, akik valahogyan mégsem igazán találják meg a számításaikat. Szinte minden másban különböznek: különböző életkorban vannak, más családi körülmények közül jönnek és a megoldandó problémáik között sincs túl sok hasonlóság.
Galgóczi Dóra történetei a jelenbe ágyazottak
és mindennapos problémákat boncolgatnak: összekuszálódott családi viszonyok, félresiklott párkapcsolatok, borús jövőképek és így tovább. A legtöbbször azonban a megoldást nem kívülről jön, hanem a főszereplőknek kell megváltozniuk belül és máshogyan hozzáállni a saját környezetükhöz. A történetek díszlete, a külvárosi házikó pedig csendesen asszisztál ezekhez a változásokhoz, és mintha csöndesen terelgetné a szereplőket a jobb jövő felé.
A Válaszok háza történetei közül talán Szilviáé a legizgalmasabb, aki Angliából hazaköltöző húgát fogadja be a kis házba. Szilvia nemrég lépett ki egy elég hosszú kapcsolatból, ami elsősorban a gyerekprojekten úszott el. A házba beköltöző két lány ráadásul egymás tökéletes ellentéte: míg Szilvi legszívesebben a kertben szöszmötöl a virágokkal, addig Vanda imád bulizni és emberek között lenni. Nemcsak habitusukban, hanem a gondolkodásuk is merőben más – a cél tehát kimondatlanul is az, hogy Szilvia sora jobbra forduljon még azelőtt, hogy a két testvér egymás agyára menjen.
A Válaszok háza végkicsengése kifejezetten pozitív
– azonban Galgóczi Dóra (aki maga is kacskaringós út után tért vissza az íráshoz) történeteiben végig nagyon hangsúlyos az, hogy még akkor is mennyire nehéz a helyes utat választani, ha az néha egészen magától értetődőnek tűnik kívülről. A könyv mottója szerint erre egy csipet mágiára van szükség: ami nem feltétlenül egy városszéli házikó, hanem valami sokkal egyszerűbb dolog, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni a mindennapokban.
Galgóczi Dóra stílusa meglehetősen egységes és élvezetesen ír, nekem talán a párbeszédek voltak időnként túlságosan didaktikusak. A Válaszok háza remek olvasmány lehet a nyárra azoknak, akik szeretnek a mindennapok problémáin filozofálni, vagy esetleg szeretnének receptet olvasni arra az esetre, ha nem igazán mennek jól a dolgok – nem kizárt, hogy a könyvben számtalan hasznos tippel találkoznak.
