Virgonc ujjak és extravagáns koncertruhák
Yuja Wang a Margitszigeti Szabadtéri Színpad sztárvendége
A már hétévesen felfedezett kínai zongoraművész, Yuja Wang nyitja meg a Margitszigeti Szabadtéri Színpad idei évadát a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekarral június 10-én. A művésznő rekorder a You Tube világában: Rahmanyinov Dongóját az ő szédületes interpretálásában eddig négy és félmillióan tekintették meg.
„Sztár születik” írták az újságok tizenegy évvel ezelőtt, azt követően, hogy az akkor tizennyolc éves Yuja Wang kínai zongoraművész szenzációsan debütált a Kanadai Nemzeti Művészeti Központ Zenekarával. A Los Angeles Times tavaly már generációja egyik legkiemelkedőbb művészeként emlegette. Káprázatos felkészültsége miatt Prokofjevhez hasonlítják, és méltatói szerint virtuozitását, ha láthatná, akár Vlagyimir Horovitz, a 20. század legkimagaslóbb zongoraművésze is megirigyelhetné, pedig ő volt az, akinek színre lépésével, technikai bravúrja és játéktónusa nyomán nagyban átalakult a zongoraművészet.
A most huszonkilenc éves Yuja pekingi művészcsaládból származik. Édesanyja, Zhai Jieming profi táncos, édesapja, Wang Jianguo dobos. „Anyám szerette volna, ha követem őt a pályáján – nyilatkozta egyszer az ifjú művész –, de én ahhoz túl lusta voltam, és sokkal érdekesebbnek találtam a billentyűket a lábemelgetésnél.” Hatévesen kezdett tanulni a hangszeren, de csak rövid ideig számított egynek a sok zenei tehetséggel megáldott kínai gyerek között. Bámulatos adottságának köszönhetően egy évvel később teljesítette első nemzetközi ”kötelezettségét” Nyugat-Ausztráliában, más világrészekről érkezett kis „csodagyerekekkel” együtt.
Olyan izgatott voltam az utazás miatt, hogy csak a hosszú repülésre emlékszem, meg arra, hogy a zongorajátékon kívül semmi nem volt ismerős, minden más különbözött Kínától.
Tizenegy évesen ő volt a legfiatalabb résztvevő Calgary-ben a Mount Royal Conservatory nyári tehetséggondozó programján. Tizennégy éves korától Philadelphiában, a válogatott zenei tehetségekkel dolgozó Curtis Intézetben tanult, Gary Graffman volt a mestere.
Serdülőként én sem akartam azt csinálni, amit mondtak, lázadó voltam. Kínában, amikor azzal álltam elő, hogy a nagy orosz zeneszerzőktől szeretnék játszani, azt mondták, túl kicsi, fejletlen még hozzá a kezem. Különben sem jósoltak nekem szólókarriert a törékeny termetem miatt. Philadelphiában viszont teljesülhetett az álmom: megtanultam a teljes orosz repertoárt. A Curtis Intézetben azt játszottam, amit csak akartam.
A szabad szellemiségű környezetben kinyílt a művészpalánta, nemzetközi versenyeket nyert, előfordult, hogy a döntőben egyedül ő képviselte a húsz év alatti korosztályt. Tanulmányai után gyorsan hódította meg a világ koncertszínpadait. Mára megjárta a legnevesebb hangversenytermeket, és játszott a legelismertebb komolyzenei együttesekkel, olyan kiemelkedő karmesterek irányításával, mint Claudio Abbado, Daniel Barenboim, Gustavo Dudamel, Charles Dutoit, Valery Gergiev, Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Zubin Mehta, Yannick Nézet-Séguin, Sir Antonio Pappano, Esa-Pekka Salonen, Yuri Temirkanov, Michael Tilson Thomas és Pinchas Zukerman.
Fellépései után nemcsak művészetét méltatták, de extravagáns megjelenését is minden alkalommal részletezték a lapok. Szereti a testhez simuló ruhákat, sokszor miniben lép föl, nagyon magas talpú és sarkú cipőket visel. Úgy tűnik, a próbanapokon a fekete-fehér kombináció a kedvence, de feltűnően sok a piros különböző árnyalatát képviselő öltözéke is, vagy más élénk színű, például zöld.
Nem fogok csak azért hosszú fekete estélyi ruhát viselni, mert a hagyomány szerint úgy illendő megjelenni a koncerteken. Meg akarom mutatni, hogy a teljesítmény nem a külsőtől függ, nem a ruházaton múlik
– magyarázza öltözködési stílusának indítékát a művésznő, aki New Yorkban él. Először huszonegy évesen járt ott, és bár azóta végigkoncertezte a világot, mindig oda tér vissza megpihenni.
Bár nem sok ideje marad pihenésre. Örökmozgó. „Azért olyan nagy a repertoárom – nyilatkozta –, mert csak akkor nem érzem, hogy rohan az idő, ha újabb és újabb darabokat próbálhatok ki, általuk pedig a saját erőmet.” Szereti csak azért is megmutatni. Beethoven Hammerklavier szonátáját például azért tanulta meg, mert valaki azt mondta, nem tud német opusokat.
Szereti a természetet, fotózni New Yorkban a folyót, nézni az amerikai politikai sorozat, a Kártyavár évadait. „A twitteren és a facebookon nem számítok coolnak, mert ritkán vagyok bejelentkezve. Amikor órákig gyakorolok, nem böngészhetem a telefonomat.” A You Tubon viszont rekordokat döntöget. Négy és fél millióan tekintették meg azt a felvételt, amelyen Szergej Rahmanyinov Dongóját adja elő döbbenetes technikai bravúrnak számító sebességgel. Általában jellemzője a felpörgetett tempó. Domenico Scarlatti G-dúr szonátáját is másfél perc alatt „zavarja le” kristálytisztán kicsengő hangokkal, holott ezt a zeneművet pályatársai általában két és fél, három perc alatt játsszák végig.
Fergeteges zongorajátékáról a magyar közönség is meggyőződhet 2016. június 10-én, amikor a Margitszigeti Szabadtéri Színpad idei évadát nyitja meg a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. A műsoron Ravel G-dúr zongoraversenye, Gershwin Kék rapszódiája és Dvořák Újvilág szimfóniája szerepel.
Mátraházi Zsuzsa
