A Librarius folyamatosan beszámol arról, hogy a Nemzeti Kulturális Alap laptámogatási politikájának áldozatai, sorstársai (lásd 2000, Revizor) milyen túlélési technikákkal, stratégiákkal próbálkoznak életben maradni. S természetesen a szakmai szervezetek tiltakozásairól is.
Essék most néhány szó arról a folyóiratról, amely nélkül az elmúlt fél század magyar színháztörténete teljességgel értelmezhetetlen. A 49. évfolyamában járó Színház csupán eddigi tartozásait tudta kifizetni a részére megítélt összegből. Kitartó szerkesztői tartalmas búcsúra készülnek – mielőtt nyomtatott megjelenésüket bizonytalan időre felfüggesztik. A megszokott formától eltérően egy 140 oldalas, dupla számmal jelentkeznek júniusban, mely tekintélyes terjedelmét tekintve, lényegében triplának is mondható. Fogyasztói ára 1.300 Ft lesz, de ezt az elköszönő alkalmat olvasói akcióval is összekötötték: azon intézmények, közösségek, melyek legalább 10 példányt rendelnek a búcsúszámból, kedvezményesen, 1.000 Ft-ért juthatnak hozzá, s Budapesten házhoz szállítják részükre. A vásárlási szándékot 2016. május 17-ig kérik jelezni a szinhazalapitvanykukacgmail.
Gazdag témáikból ajánlják: A színház mint közfeladat. Hogyan gondolkodik erről a fenntartó, a média, az alkotó? – Ügynökügyek. A Katonában bemutatott, Tar Sándorról szóló darab köré szerkesztett blokk. – Világszínházi tendenciák. – Tánc és beavatás. Hogyan lehet a kortárs táncot megérteni? – MITEM. Érti-e az idegen mások előadását? – Visky András és George Banu gondolatcseréje, kicsit Pilinszky drámái kapcsán. Itt bővebben.
