Az emlékezet hálója láthatatlan, de működő kapcsolatok szövete. Előző írásunkban Vándor Ágnes emlékezett Szipál Mártonra, most Weiler Péter képzőművész egy közös emléket idéz fel.
2009-et írtunk, Vándor Ágnes-sel szerveztük a James Dean című kiállításomat a Werk-ben. Ági javasolta, hogy Szipál Márton nyissa meg a tárlatot, én csak reménykedtem, hogy igent mond, és elvállalja. Így lett, és szerzett mindannyiunknak egy felejthetetlen estét. Könnyed és vagány volt, végig nevetett a közönség. Később meghívott a Falk Miksa utcai lakásába, és beszélgettünk egy jót a művészetről, Amerikáról és a budapesti életéről. Ott ültem a nagy kanapéján, és azon gondolkodtam, remélem én is így fogok megöregedni. Vicces szemüvegben, humorral és csillapíthatatlan vágyakkal és életkedvvel. Nyugodjék békében.