Ott ültem Szipál Márton nagy kanapéján

szipál márton

Az emlékezet hálója láthatatlan, de működő kapcsolatok szövete. Előző írásunkban Vándor Ágnes emlékezett Szipál Mártonra, most Weiler Péter képzőművész egy közös emléket idéz fel.

2009-et írtunk, Vándor Ágnes-sel szerveztük a James Dean című kiállításomat a Werk-ben. Ági javasolta, hogy Szipál Márton nyissa meg a tárlatot, én csak reménykedtem, hogy igent mond, és elvállalja. Így lett, és szerzett mindannyiunknak egy felejthetetlen estét. Könnyed és vagány volt, végig nevetett a közönség. Később meghívott a Falk Miksa utcai lakásába, és beszélgettünk egy jót a művészetről, Amerikáról és a budapesti életéről. Ott ültem a nagy kanapéján, és azon gondolkodtam, remélem én is így fogok megöregedni. Vicces szemüvegben, humorral és csillapíthatatlan vágyakkal és életkedvvel. Nyugodjék békében.

James Dean klasszikus fotója alapján arról a kiállításról.

James Dean klasszikus fotója alapján arról a kiállításról.



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!