Romos házak, omladozó tűzfalak, szürkeség és betondzsungel, amerre a szem ellát – a Józsefváros, azon belül a Baross utca nem feltétlenül Budapest legszívderítőbb környéke, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. De mint tudjuk, az élet nem habos torta. Ahova tartok, ott viszont talán azt is lehet kapni. A cél ugyanis a januárban megnyílt Nem Adom Fel Café & Bár, melynek az a különlegessége, hogy falai közt szinte kizárólag fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak. A Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet és a Nem Adom Fel Alapítvány együttműködésével létrejött kávézó személyzetében találunk mozgássérült, hallássérült és Down-szindrómával élő munkatársakat is.
A szóban forgó hely a Baross utca 86. szám alatt található, a bejáratot azonban a Magdolna utca felől keressük! Apropó, bejárat, a kávézó akadálymentesített, ráadásul kutyabarát is. Belépéskor a bár egyik munkatárs rögtön eligazít. Miután körül nézek, konstatálom, hogy nem én vagyok az egyetlen a sajtó képviseletében, aki ezen a tavaszias februári délutánon ellátogatott a vendéglátóhelyre: a pult mögött serénykedő dolgozók minden mozdulatát egy fényképezőgép követi, az egyik pincér pedig épp interjút ad.
Persze azért rólam sem feledkezik meg a Nem Adom Fel Café személyzete. Kérek is egy cappuccinót a pultnál. Senki sem kapkod, mindenkiből sugárzik a nyugalom, lustaságnak és fásultságnak azonban nyoma sincs. Cappuccino helyett egyelőre be kell érnem egy számmal ellátott táblával, melyet az általam választott asztalon kell elhelyeznem, hogy a pincér tudja, hová kell szállítania a rendelést. Itt ez az ügymenet. Kerekes székével, arcán nagy mosollyal érkezik is Richárd, és elképesztő gyakorlatiassággal szervírozza a kávém. Nem lehet nem észre venni, milyen otthonosan érzi itt magát: hol kollégáival trécsel vidáman, hol az egyik vendéggel. Merthogy folyamatosan érkeznek a kávézni vágyó érdeklődők.
Világ életemben ebben nevelkedtem fel. Megtetszett, ahogy a vendéglátósok az asztalok között korzóznak esténként. Innentől kezdve egyenes út vezetett ide.
– mondja Richárd, miután felteszem neki a kérdést, hogyan is csöppent a vendéglátósdiba. Azt is megérdeklődöm, mennyire tartja fárasztónak a felszolgálói munkát.
Van pörgés, de imádom ezt a légkört. Olyan ember vagyok, aki szereti, ha zajlik körülötte az élet. Eddig csak pozitív tapasztalatokat szereztem itt. A kollégák jó fejek, nagyokat szoktunk beszélgetni, hülyülni, a vendégekkel pedig tudok ismerkedni is.
– jelentette ki vidáman, majd a pult felé vette az irányt, időközben leadtak ugyanis egy újabb rendelést. Bár nem vagyok gasztroblogger, a Nem Adom Fel Café & Bár cappuccinója szerintem bármelyik budapesti vendéglátósnak becsületére válna, és nem csak a barátságos kiszolgálás miatt. Aki a kávéja mellé személyes élményt is szeretne kapni, annak nyugodt szívvel ajánlom, hogy látogasson el a Baross utca 86-ba, és ismerje meg a hamisítatlan „nemadomfel” mentalitást!
További információk a Nem Adom Fel Café & Bár weboldalán.
Korábban írtuk:
