Milyen ruhát hozott divatba Napóleon? Kik hordták eredetileg a mai napig is töretlen népszerűségnek örvendő csíkos mintázatú ruhát? Miért viselte szívesen Diana hercegnő az amazonruhát? Ki alkotta meg az első, eldobható papírruhát? És mióta divat a cigány?
Alix Grés (ismertebb nevén Madame Grés), a XX. század egyik legismertebb tervezője talán nem is sejtette, hogy örökre divatot teremt, amikor 1954-ben elkészítette a gyapjú jerseyből szőtt, félvállas, áramvonalas ruhát, ismertebb nevén az amazonruhát. A viselet eredete az ókorba nyúlik vissza: a harcias nőtörzs tagjai, vagyis az amazonok, a monda szerint leégették a jobb mellüket, hogy minden erejük a jobb karjukra és vállukra koncentrálódhasson, és könnyebben feszíthessék meg íjaikat. A nők fizikai erejének fontosságát azonban a XX. századig elejééig nem volt ildomos kihangsúlyozni. A modernitás metaforájaként azonban sok-sok évszázad után divatba jött az áramvonalas test: az 1920-as évektől a nők intenzíven kezdtek sportolni, hogy ily módon is kifejezzék a szabadság utáni vágyukat és hangsúlyozzák fizikai erejüket.
A darab a nyolcvanas évek „glamazonjainak” (a mai üzletasszonyok előfutára, aki keményen edz, zakót és magassarkút húz – a Szerk.) is a kedvencévé vált, csakúgy mint Diana hercegnőnek, aki a félvállas ruha viselésével is szívesen hangsúlyozta erejét.
NAPÓLEON HATÁSA A DIVATRA
De a könyvben éppúgy olvashatunk a Madame Grésa által kreált istennőruha (khitón) eredetéről, a Vivienne Westwood által divatba hozott, biztosítótűkkel fémjelzett punk ruhákról vagy éppen a Napóleon által újra felfedezett egyiptomi viseletről (a hadvezér önálló művet is írt Egyiptom leírása címmel), a kalaszíriszről. Utóbbit az ókori Egyiptomban nők és férfiak is ugyanúgy hordták azzal a különbséggel, hogy a férfiak egy ún. sentit, azaz redőzött ágyékkötőt is viseltek. Miután a Napóleon-féle Egyiptom-láz lecsengett, 1922-ben újra feléledt: Howard Carter ekkor fedezte fel Tutanhamon sírját. Az egyiptomi motívumok összefonódtak az Art Decóval, amely az 1920-as évektől uralta a látványművészeteket és örök divat maradt.
MIT VISELTEK A PROSTITUÁLTAK A KÖZÉPKORBAN?
A középkorban a csíkos felületek negatív jelentéstartalommal bírtak, amit a társdalom peremén élők, vagy számkivetettek viseltek: a zsonglőrök, a prostituáltak és később a betörők. A csíkos mintázat – főleg az ún. ferde illesztésű technika, amikor az anyagdarabokat felvágták és 45 fokos szögben illesztették egymáshoz – az 1930-as években jelent meg párhuzamosan Párizsban és New Yorkban. A mérföldkövet James Galanos amerikai tervező tengerész ihletésű piros-fehér csíkos estélyi ruhája jelentette, amit 1955-ben mutatott be. A csíkok pedig azóta is újra és újra meghódítják a világot: a hetvenes években a Missioni olasz cég hozta ismét divatba, az új évezredben pedig a brit tervező, Paul Smith.
EGY MÚZSÁNAK KÖSZÖNHETJÜK A CIGÁNY DIVATOT
Történt egyszer, a XX. század elején, hogy a walesi születésű festőművész, Augustus John és múzsája – aki maga is művésznek készült – Dorelia McNeill gondolt egyet, majd cigánykaravánokon utazva bejárta Nagy-Britanniát. Útjuk végeztével azonban ahelyett, hogy visszatértek volna a társadalomba, inkább alapítottak egy bohém kommunát, ahol szabadon éltek. Dorelia öltözékével is ki akarta fejezni, hogy elhatárolódik a XX. század eleji erkölcsöktől, épp ezért fűző nélküli, élnénk színű, laza ruhákban járt, megteremtve ezzel az ún. „festői divat paradigmáját”. John időközben a cigány kommuna, az ún. Gypsy Lore Society, elnöke lett 1937-ben, és maradt is 1961-ben bekövetkezett haláláig.
A hetvenes években a világhírű tervező, Yves Saint Laurent vette elő a cigány stílust: prêt-à-porter kollekcióijában (szó szerint: „kész viselet”, egy divatház tervezői által tömeggyártással előállított árú) mély nyakkivágású, zsinóros blúzokat, fodros szoknyákat, és széles, bojtos öveket mutatott be a nagyközönségnek. A cigány népviselet azonban folyamatosan inspirálja a kortárs divatot is: Dolce&Gabbana, Meadham Kirchhoff, és John Galliano is időről időre merít a romák kultúrájából.
MEGIZZASZTOTTA A VISELŐIT A FICKÁNDOZÓ PAPÍR
A philadelphiai Scott Papírgyár nagy hatást gyakorolt a divatra 1966-ban, amikor kifejlesztette a papírruha egyik első változatát: az 1958-ban szabadalmaztatott anyagból készült Paper Caper (Fickándozó papír) csomagküldő szolgálat útján került a boldog tulajdonosokhoz. A különleges ruhaneműket fekete-fehér pop art lenyomatokkal és piros bandana, azaz katonai kendőmintával díszítették.
A műselyemmel vagy nejlonnal megerősített darabok a pop art képi világát idézték meg, elsősorban Andy Warhol híres motívumait – például az 1962-es Campbell leveskonzerv című művét – használták, amit Souper Dress névre kereszteltek. Akadt olyan gyár is, akik papírból készült menyasszonyi ruhát dobtak a piacra (Mars Manufacturing), de az akkori fiatal londoni tervezőket is megihlették. A valójában kényelmetlen, és meglehetősen izzasztó darabok végül a kórházi dolgozók és gyári munkások között terjedtek el, praktikus, eldobható mivoltuk miatt.
A sok-sok érdekesség mellett többek között ezekre is olvashatunk Marine Fogg A ruha – 100 ötlet, ami örökre megváltoztatta a divatot című albumában, amely a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg. A divattörténetet száz úttörő modelljét bemutató könyvben végre minőségi, színvonalas fotókat találunk, valamint a hozzá írt szövegek is meglepően lebilincselőek.
Marine Fogg A ruha – 100 ötlet, ami örökre megváltoztatta a divatot, Líra Könyvek – Corvina Kiadó, 256 oldal, 8990 forint, itt 7192 forint
