Macska hűsöl a meggyfa árnyékában a Fürdő utca megkopott kövein. Lustán tekintget jobbra-balra, lépteink hallatán pedig azonnal beiszkol egy barna kerítés résein, ami mögött a gödöllői zsidó ótemető húzódik. Rá néhány percre a kapu lassan kinyílik, a macska pedig riadtan ugrik elő az egyik sírkő mögül. Hosszan méreget minket, egyenesen a szemünkbe nézve.
Nem, nem változik át semmivé, nem áll két lábra, és nem szólal meg emberi hangon, bár a szemeit elnézve, ezen talán nem is lepődnénk meg annyira. Körbenézünk a zsebkendőnyi területen, ahol sírkövek magasodnak a fák alatt, majd lassan elkezdünk körbesétálni.
Éveken át szeméttelepként használták a területet, disznót tartottak a sírok között, és szennyvizet vezettek a földre
– mondja a temető gondnoka Péterfi Csaba, aki lelkesedésből és elhurcolt nagyapja iránti tiszteletből kezdett el foglalkozni a sírok gondozásával 2006-ban.
A mai napig áthajigálják a szemetüket, és nem értik meg, hogy nem vágathatjuk ki a kert végében álló fát, mert annak gyökerei tartják a területet. A temető ugyanis homokbuckára épült, egy ideig pedig a körülötte lévő házak lakói önkényesen kerítettek le belőle egy jó nagy részt. Végül is ennek köszönhetően maradt valamennyire ép, és nem pusztult le teljesen
– teszi hozzá.
Eredetileg a dögtemető mellett jelölték ki az új sírkertet
Noha a zsidóság csak 1850-ben, – miután megszűnt a Grassalkovich uradalom és Sina György bankár megvásárolta a területet – kezdett el letelepedni Gödöllőn, 1870-re már 195-en vallották magukat izraelita vallásúnak. (Főképpen kereskedők és kisiparosok éltek itt, többen közülük saját boltot, vállalkozást vezettek.) Magát a temetőt papírforma szerint 1875. június 24-én jegyezték be, és egészen 1937-es bezárásáig temetkeztek ide.
Ott állt régen a halottas ház
– mutat a kerítésen túl lévő, elég rossz állapotú épületre, és gyorsan hozzáteszi, hogy az ott lakók valószínűleg nincsenek tisztában otthonuk eredeti rendeltetésével.
Az izraelita temetkezési szokásoknak megfelelően a sírok nagyjából egyforma méretűek, nem jelzik az illető társadalmi rangját, kivéve a kiemelkedő vezetőkét, legfőképpen pedig a rabbikét, akiknek magasabb fejfát állítottak fel. A kövek egy irányba, feliratukkal kelet felé állnak, egymástól körülbelül 1,6 méternyi távolságra. A legtöbb felirat héber nyelvű, mára azonban alig olvashatóak, de egy egyszerű módszerrel ez is orvosolható: borotvahabbal kell befújni az adott felületet, tisztítás után pedig egyszerű, fekete olajfestékkel lehet a betűket javítani – tudtuk meg Péterfi Csabától.
A neológ izraelita temető 1900-ra betelt, ezért a hitközösség új területet kért a gödöllői képviselő-testülettől, amelyet nem kaptak meg 1937-ig. Ekkor a hírhedt, közismerten zsidógyűlölő, és a második világháború után háborús bűnök elkövetése miatt halálraítélt Endre László főbíró, alispán – a sírkert zsúfoltságára hivatkozva – bezáratta azt, új helyet pedig a dögtemető, a vágóhíd és a vásártér közötti sávon jelölt ki – megalázó környezetben, és szinte megközelíthetetlen helyen. A döntést megfellebbezte az izraeli hitközösség, így azt hatályon kívül helyezték. Az új temetőt a repülőtér mellett jelölték ki, ahol 1943-ban tartottak utoljára gyászszertartást. A hatvanas években azonban felszámolták ezt is, a sírokat – noha az izraelita vallási törvények szerint ez tilos volt – pedig exhumálták.
A II. világháború kezdetén még nem érték súlyos atrocitások a gödöllői zsidóságot
A temetővel – amelyet Béth Hácháim-nak, vagyis az Élők Házának neveznek – szemben üzemelt a Gizella-fürdő, de a városban a Blaha-strand, az Úrréti-tó és a Szentjakabi-tó is vonzotta a pihenni vágyókat – így Gödöllő a húszas években a középosztálybeli zsidó családok kedvenc nyaralóhelyévé vált. Emellett több ismert zsidó származású költő, író és művészember köthető Gödöllőhöz, mint például Diósyné Brüll Adél, vagyis Ady múzsája Léda, de itt nyaralt Füst Milán, Heltai Jenő, és itt töltötte gyermekkorát Sík Sándor is.
A városban az Izraelita Nőegylet és a Chevra Kadisa (Szent Egylet) mellett zsinagóga és külön iskola is működött. Az imaházat az ötvenes években bontották le – helyén ma bölcsőde található. Mivel az 1944-ben elhurcolt nyolcvan ember közül kevesen tértek csak vissza, nem éledt újjá az izraelita hitközösség.
Nem voltak itt atrocitások. (…) Ugyan már kicsit szorongatott az, hogy az üzletet oda kellett adni, de én ezt nem érzékeltem (…), jártam gimnáziumba (…) barátaim voltak. (…). Ebben a közösségben mi nem éreztük, hogy mások vagyunk, mint a református, a katolikus, az evangélikus, vagy bárki. Amikor visszacsatolták Erdély egy részét meg a többit, itt is emlegették Nagymagyarországot, de nem éreztük, hogy ez olyan súlyos, hogy olyan rettenetesen zavarja a közéletet vagy a családok életét. (…) Egy vidéki helyen nem számított, hogy ki kicsoda, lehet, hogy az a néhány nyilas párttag másképp gondolkodott. (…) Amikor bejöttek a németek 1944. március 19-én, akkor azért már kezdtünk egy kicsit aggódni (…) akkor jött a sárga csillag (…) és a nyilas suhancok (…). Egy nap megjelent két csendőr, hozott egy felszólítást (…), hogy csomagoljunk össze valami ruhát és élelmet, és jelenjünk meg a Deutsch nevű bankár házának kertjében. (…) Június 12-én történt (…) 14-én már Birkeanuban találtam magam. (…) Amikor minket elvittek, hát nem tudtuk, hogy hová kerülünk. Az első nap megszabadultam az összes rokonságomtól, (…) és egy évet vagy 11 hónapot koncentrációs táborban töltöttem
– olvasható Forgács János, az utolsó, Gödöllőhöz kötődő túlélő visszaemlékezésében.
Kanadából is látogatják az Élők Házát
A Gödöllő Városvédő Egyesület 1993-ban határozta el, hogy helyreállítja a siralmas állapotban lévő, egy időben hajléktalanok által is lakott ótemetőt, ami a kétezres évek környékére valósult meg teljes egészében, többek között a Gödöllői Polgármesteri Hivatal és a Mazsihisz segítségével. (Utóbbitól ugyan a kezdetektől fogva kapnak támogatást, manapság azonban ennek összege igen csekély, évi 80 000 forint.) A területet 1994 óta nyilvánították kegyeleti parkká, és még ugyanebben az évben felállították az időközben megtalált Auschwitz-emlékművet, amely a Weisz család Auschwitzban meggyilkolt rokonainak állít emléket. Mellé 2004-ben állították fel a Holokauszt-emlékművet, de csak tavaly, azaz 2014-ben került rá az áldozatok névsora.
Svédországból, Amerikából és Kanadából is jönnek leszármazottak, akik őseiket kutatják. A sírok feltárását azonban megnehezíti, hogy a mai napig rengeteg a hulladék a földfelszín alatt. Megközelítőleg 120-130 sírhely található itt, de nehéz pontos számot mondani, hiszen a legutóbbi tisztításkor is rábukkantunk két új nyughelyre. Ki tudja hány rejtőzik még itt
– mondja Péterfi Csaba, majd bezárja a temető kapuját.
(Forrás: Beszélgetés Forgács János gödöllői holokauszt túlélővel – dokumentum, Dr. Mélykúti Csaba-Mélykúti László: A gödöllői izraelita hitközség és ótemető története)
