A romantika idején szexuális tartalmú zsánerképekkel előrukkolni felkavaró dolognak számított. Az 1827-es születésű Zichy Mihály erotikus rajzaival forradalmi áttörést ért el egy olyan korban, ahol virágzott a prüdéria és a testi szerelem ábrázolása botrányosnak minősült.
Ha a 19. századi festményekre gondolunk, szakállas férfiak serege, keresztény szimbólumok, szomorú emberek és a borongós színvilág jut hirtelen az ember eszébe. Zichy korábbi művei tökéletesen illeszkednek ebbe a sémába, a romantikára oly jellemző naiv-leíró formavilágba, mely az egyéniséget szinte gúzsba kötötte.
A magyar művészt a romantikus festészet legnevesebb alakjaként szokták emlegetni. Leghíresebb festményei az 1846-ban készült Mentőcsónak, valamint az 1849-ben Batthyányról festett arcképe, de neki köszönhetjük az Arany-balladák és Az ember tragédia illusztrációit is.
Munkásságának sajátos részét képezi a romantika formavilágával és tematikájával szembemenő erotikus sorozata, melyben a szerelem művészetét mutatja be tusrajzai által. A képeket 1856-ban, Oroszországban – ahol a művész a cár unokahúgának rajztanáraként dolgozott – kezdte el megrendelésre készíteni, az udvar „belső használatára”. A pajzán rajzok szereplőit valószínűleg az orosz udvar hölgytagjai ihlették, azonban a szkeccsek személytelenül, szinte rangjuktól megfosztva ábrázolják a lecsupaszított alakokat.
Zichy tusrajzain a klasszikus szexpózoktól kezdve a kifacsart pozitúrákig mindennel találkozhatunk. Nem rettent meg az olyan témáktól sem, mint a homoszexualitás, a különböző maszturbálási technikák, a terhes szex, de részletesen szemlélteti az orális örömök variációit és a fordított lovaglópózt is. A meglepően realisztikus aktok a tökéletes bizonyítékai Zichy rajztudásának és anatómiai ismereteinek. A provokatív rajzok betekintést engednek a zárt ajtók mögé, ami a művész korában forradalminak és megbotránkozónak minősült.
Körülbelül 160 erotikus rajz készült, de ezek kiadására sokáig várni kellett, csak 1895-ben jelentek meg Breviarium Eroticus címmel. 1921-ben, Bécsben jelent meg a Babits Mihály fordította Erato című antológia, melynek harmadik kiadását (1969) már Zichy rajzaival illusztrálták.
Aki további Zichy-féle pajzánságra vágyik, az ITT teheti meg.
