Nagy Kriszta x-T a facebookon, a testére írva küldte vissza a férfi szerelmesleveleit, hogy szembesítse a hiánnyal. Az úgy szeretnék veled beszélni, mint férfi a férfival című kiállítás ma nyílik a Liget Galériában 18 órakor. Tömeg lesz.
A galéria honlapján ezt írta Oltai Kata, a kiállítás kurátora:
Nagy Kriszta visszanyúl a vizuális kultúra mulvey-i értelemben bírált ősbűnéhez, miszerint a nőre vetített fantáziákat képzi le saját testén: a nő a férfi jelölőjeként szolgál, egy olyan szimbolikus rendbe fogva, melyben a férfi kiélheti fantáziáit, elfojtásait a nő néma képmásán, ahol a nő mint a jelentés hordozója, s nem mint a jelentés megteremtője áll. Mint számos korábbi sorozatában, büszkén tárja fel meztelen testét, látszólag felveszi az alárendelt szerepét és kielégíti a soviniszta sztereotípiák tárgyiasító mechanizmusát. Azonban azáltal, hogy a saját testére irányítja a figyelmet, ráveszi a nézőt, hogy olvasóvá váljék és kénytelen-kelletlen befogadja üzeneteit. Az írások, melyek testrészein való böngészésre hívnak, az olvashatóság és olvashatatlanság dinamikájával játszanak; itt már nem a naplórajzok kislányos, finom kalligrafikus stílusában, hanem éles, szúrós, a szláv feminista aktivisták statementjeit idéző karcolások, keresetlen nagy, nyomtatott betűk.
Nagy Kriszta x-T ugyanitt így ír a kiállításról:
Nagy Kriszta x-T: Naplórajzok / Tökleves, 2013 (papír, toll)
A Testreírás soroztomhoz, ahogy mindig, minden esetben, az életem lökött. Két fontos dolog van számomra, aminek sorrendiségét sem tudom eldönteni, de élni nem tudok nélkülük: a művészetem és a szerelem. A művészetem az életem, a szerelem pedig az életem hajtóereje. Két éves korom óta vagyok szerelmes minden pillanatban, soha ürességet nem éreztem, bár a pokoli fájdalomból néha elmenekülnék a semlegesség meddő pusztaságába.
Ennél a sorozatnál saját testemet használtam fehér papírként, ráírtam azt az eszményképet amit megteremteni szeretnék.
