Egy amerikai fotós, Geoff Johnson legújabb sorozatában úgy dolgozta fel gyerekkori traumáit, hogy nővérével együtt rekonstruálták az egykori otthoni körülményeiket. A testvérpár egy kényszeres gyűjtögető édesanya házában nőtt fel.
Relatíve normális életünk volt
– nyilatkozta Johnson az ABC News-nak.
Anyám hordott minket mindenféle edzésre mint például focira és baseballra. A szüleink elváltak, de ez nem számít szokatlannak. Volt mit ennünk, volt mit felvennünk és tető is volt a fejünk felett, ám nem egy megszokott környezetben zajlott az életünk
– tette hozzá.
A most 38 éves Geoff Johnson testvérével, a 36 éves Jennifer McShea-vel, Nebraskaban, egy kényszeres gyűjtögető házában nőtt fel, óriási rendetlenségben, szemétben, és elektronikai hulladékok között.
Soha nem tudtunk leülni az ebédlő asztalhoz enni, olyan rumli volt. Kaptam egyszer egy játékot karácsonyra, amivel nem tudtam játszani, mert nem volt hová kitenni. Gyakran a tűzhelynél melegedtünk, mert a fűtőrendszer tönkrement. Mindig iskola előtt kapcsoltuk be és melegedtünk át egy kicsit
– magyarázza Johnson.
Minél idősebbek lettünk, annál inkább rájöttünk, hogy hiába próbálunk, nem tudunk segíteni. Én nem vagyok kényszeres gyűjtögető, de átérzem a helyzetet. Szörnyen tragikus, amikor valaki nem tud úrrá lenni az őt körülvevő káoszon. Ha megpróbáltunk valami kidobni, anyám borzasztóan felidegesítette magát és mérges lett ránk
– meséli.
2013-ban a két testvér édesanyja mellrákban elhunyt, rájuk hagyva gyerekkori otthonukat. Ekkor döntött úgy Johnson, hogy a következő projektjében feldolgozza a témát, és ezen keresztül gyerekkori traumáit. A fotográfus nővére segítségével alkotta meg a Behind the Door (Az ajtó mögött) sorozatát, ahol gyerekkoruk mindennapjait rekonstruálták egy gyűjtögető házában.
A képeken Johnson fia és McShea lánya szerepel.
Egészen más felnőttként szemlélni ezt a helyzetet. Rengeteg olyan fotós van, aki kényszeres gyűjtögetőket fényképez, ám inkább valamiféle horror-showként tálalják a problémát. Pont maga az ember, és az emberi megélés, a lélek hiányzik azokról a képekről, ami nélkül képtelenség igazán kapcsolódni és átérezni valamennyire a helyzet súlyosságát. Ezért is akartam, hogy gyerekek szerepeljenek a fényképeken
– mondja Johnson.
A penész és más egyéb veszélyek miatt viszont nem a helyszínen fotózta le a kicsiket, hanem Randy Teet barátjuk szerkesztette be őket a meglévő képekbe.
Óriási érzelmi sokk volt a saját lányomat ilyen környezetben látni. Ahogy nézem a gyerekeimet, és látom hogy nőnek fel – és azt is, én hogy nőttem fel –, úgy érzem esélyem van valamit helyrehozni, és megadni nekik azt, ami számunkra nem adatott meg
– vallja McShea.
Nagyon reméljük, hogy ezek a képek segítenek más, hasonló helyzetben lévőknek, akik most szégyenükben inkább elrejtőznek a világ elől. Vagy segíthetünk az így felnőtt gyerekeknek, akik talán a képekből erőt merítenek és gyógyítani kezdik lelki sebeiket
– tette hozzá.
További képeket ide kattintva találhatsz.
