Cory Doctorow: Homeland – Metropolis Media/Galaktika Fantasztikus könyvek – fordító: Oszlánszky Zsolt – 400 oldal, puha kötés – ISBN 978-615-5508-21-9
Mindenki döntse el maga, hogy Cory Doctorow regényének az erősen ajánlott irodalmi művek között, vagy valami tiltólistán van-e a helye. Aki a hétköznapokból szeretne kiszakadni, az semmiképpen ne kezdje el olvasni!
– ezzel a bekezdéssel zártam a múltkori, Cory Doctorow regényről szóló írásomat, s ha nem nézne ki állati sután, akkor most kezdhetném is ezzel, mert a Kis testvér folytatásaként megjelent Homeland című regény – a díszletektől eltekintve – annyira ránk van szabva, mintha Doctorow innen merítené az ihletet, s a külfödiség, meg a sci-fi csak álca lenne. Láttunk már ilyet – legutóbb George B. Marwell esetében. (Viszont most könnyen kideríthető, hogy nem erről van szó.)
Ami Cory Doctorownak optimista disztópia, az nekünk az Nagy Büdös Valóság.
…tényleg sajnálom, hogy egy ilyen omladozó, vén országot tudunk csak rátok hagyni! Egy olyan helyet ahol minden a gazdag bankároké, ahol örülhetsz, ha legalább alkalmi munkád van, és ahol nyugdíjas évekről még csak nem is álmodhatsz! Ahol az egészségbiztosítás abban merül ki, hogy reménykedsz benne, hogy nem leszel beteg, mert ennél többet nem engedhetsz meg magadnak!
– mondja a főhős apja a 148. oldal alsó harmadában, s el is képzeljük, ahogy az amerikai olvasó megborzong ettől a sci-fi-be illően ijesztő gondolattól. De mit szóljon hozzá a magyar olvasó, aki hónapok/évek óta ilyen gondolatok között él?
…te is tudod, hogyan használják fel a rendszert, hogy gennyesre keressék magukat a tőlünk lopott pénzen?! És hogy aztán hogyan használják föl ezt a pénzt, hogy megváltoztassák a rendszert, és örökre bebetonozhassák magukat valami jó kis zsíros állásba?!
– fakad a főhős haverja a 357. oldal alján, s az olvasó – ha egészségesen paranoiás, mint a regény szereplői – nem teheti meg, hogy nem csodálkozik rá ezekre a mondatokra, s nem kezdi el a regény szereplőiben felismerni a budapesti utcai ellenállás résztvevőit, persze – a látszat kedvéért? – egy kicsit felturbózva, egy kicsit pöpecebb számítógépekkel, jobb kütyükkel, gyorsabb internettel, nagyobb drónokkal…
Megelőztük a Nyugatot…
…ha Cory Doctorow regénye valóban sci-fi, és ha ez az emberiség haladásának iránya, akkor mi, itt Magyarországon sokkal előbbre járunk, és ez nem csekélység! Eddig csak azt hittem, hogy a tér-dő kontinuumból kiszakadt ország visszafelé halad az időben. Most meg egy 1971-ben született kanadai író/blogger arról győz meg, hogy ők óriási léptekkel rohannak a jövő felé, mi meg már meg is érkeztünk. Persze, lehet, hogy ezek nem zárják ki egymást!
Aki megkérdezi, hogy „miért fontos, ha ennyire ismerős?” annak csak azt mondhatom:az optimizmusa miatt. Azért fontos, mert Cory Doctorow nem csak a disztópia felépítésével bajlódik, de azt is állítja, hogy van kiút. Sőt, a Kistestvérből megismert hősök segítségével azt is megmutatja, hogy ez az út járható. Aki odafigyel a részletekre, az sok ötletet meríthet, vagy legalábbis meggyőződhet arról, hogy érdemes kicsiként szembeszállni a naggyal. A mai Dávidok megszorongathatják napjaink Góliátjait!
Mert ha a rendszer szarul működött, […]az azért is van, mert az emberek – engem is beleérve – úgy döntenek, hogy nem cselekszenek. Még akkor sem, ha módjukban állna.
Mert a rendszer, akárki akármit gondol, nem egy önállóan létező entitás. A rendszer emberekből áll, és én is a része vagyok. Része a problémának, és mostantól kezdve a megoldásnak is.
… azt mondjuk egy kicsit sajnálom, hogy nálunk még nincs semmi olyasmi, mint a regényhez keretet biztosító, évenként megrendezett és tényleg létező Burning Man Fesztivál.
