Röhrig Géza színészként jutott el a filmesek számára nagy elismerést jelentő Cannes-i filmfesztiválra, a Nemes Jeles László rendezte Saul fia főszereplőjeként. A számos azóta megjelent hír és interjú ellenére azonban még mindig nem köztudott, hogy személyében egy rendkívül sokoldalú, New York-ban élő költő nyűgözte le a fesztivál közönségét és jutott a legjobb férfi főszereplőnek adható díj közelébe.
A költő filmes sikere előtt a több verseskötetét is gondozó Múlt és Jövő Kiadó folyóirata tett főhajtást.
Röhrig Géza ugyan színészként került a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál vörös szőnyegére – de egy olyan szerepben és egy olyan alakítással, amely teljesen azonos, autentikus a költővel: önmagával
– írja méltatásában Kőbányai János szerkesztő, aki az íráshoz mellékelt, a Sau fia forgatásán készült portréfotót is jegyzi.
Őszintén szurkolunk, gratulálunk a teljesítményhez, amely bizonyára döntő és pozitív fordulatot hoz a költő (színész, dalszerző) egyéni életében és az eleddig nem nagy recepcióval kísért életművében. Milyen biztató üzenet – időtlenített Jób-történet –, hogy az elképzelhetetlen sikert ilyen művészi eszményeihez egzisztenciális konoksággal hű alkotó kapja
– folytatja a szerző. A periodikát a Saul fia film kirobbanó nemzetközi sikere is hasonló büszkeséggel tölti el őket.
Ismét a magyar-zsidó tapasztalat és kulturális közege tört ki a világ színpadára. Mégpedig “a holokauszt mint kultúra”-fölfogás keretében. Annak az igazságnak a jegyében, hogy e rettenetes “kollektív emléket” csak a kultúrába szervítéssel lehet méregteleníteni. Ez folyóiratunk – Kertész Imrétől tanult – hitvallása. De csak ez az irány lehet mind az elkövetők és mind az áldozatok túlélőinek egyetlen útja is. Külön öröm, hogy ezt az örökséget most a soá után született harmadik nemzedék vitte ismét diadalra – ha nem is itthon, a “holokauszt földjén”, Magyarországon, hanem a kies fürdőhelyen, Cannesban
– vallja Kőbányai János.
Röhrig Géza 1967-ben született. Bölcsészkarra járt, végül a Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott. Ez az első verseskötete a hamvasztókönyv címmel jelent meg 1995-ben. Hamvasztókönyvet azért vezetnek, nehogy a halottakat összecseréljék, írja a verscsokor fülszövege. Kötete erre már nem vállalkozhat, marad neki a kíméletlen készenlétbe helyezés, hiszen jönnek a tanúk nélküli generációk, akiknek a holokauszt egy érettségi tétel a sok közül. Ez ellen emel szót Röhrig Géza, aki – mint az összeállítás fogalmaz – volt filmrendező, színész, underground énekes, s mindemellett maradt, aki mindig is volt: költő.
Olyan jelentős költő, akiben – többek között – a zsidó hagyomány urániumrudacskája is szervezi, építi és szárnyaltatja az életművet. Ezzel nemcsak nemzedékében, de a modern magyar lírában is igencsak rokontalan. Sorsa 2000-ben New Yorkba vetette, fájó, bár termékeny kívülállásba-élésbe. Innen érkezett új kötete, a törvény
– írja az összeállítás.
Röhrig Géza eddigi művei: hamvasztókönyv (Múlt és Jövő, 1995), fogság (Széphalom, 1997), A Rebbe tollatépett papagája (Múlt és Jövő, 1999), aschenbuch (Fiebig, 1999), éj (Széphalom, 1999), sziget (Széphalom, 2000).”
A Honvágy című kötet címadó versét itt olvashatod el.
A Múlt és Jövő szintén Kőbányai tollából közölt írást az akkor negyven éves költő addigi pályafutásáról. A portré szerzője megkérdezte hosszú évek után, 2006 őszén, végighallgatva a New York-i évei (rém) regényét, hogy miért vállalja ezt a sorsot?
Egy soromat sem tekinthetném autentikusnak, ha én, az egykori állami gondozott egész a fizikai létem határáig nem tennék meg mindent, hogy a gyerekeimnek élô, eleven apja legyen
– válaszolt Röhrig Géza.
A wikipédia A Rebbe tollatépett papagája című kötet kapcsán idézi a költőt.
Egyszer apám elvitt kirándulni. Ötéves ha lehettem. Szólt, hogy készítsem össze a hátizsákomat, de ne legyen túl nehéz, mert hosszú és meredek lesz az út. Ügyesen, takarékosan pakoltam. Minek vigyem az egész térképet, gondoltam, az is csak nehezék. Ollót ragadtam, és kivágtam az útvonalat, amerre a túrát terveztük. Másnap úgy a túra felénél kéri apám a térképet, mire én az imakönyvből elővettem az ujjnyi, kanyargó papírcérnát, tessék, íme a térkép. De már akkor is én sejtettem, hogy nem lesz ez így jó. A térképnek nemcsak a megteendő útvonalat kell ábrázolnia, hanem az eltévedés összes lehetőségét is, hisz azok viszonypontként szolgálnak a helyes iránytartáshoz. Ne ijedjünk meg tehát, ha nem értjük a Írást egészen. A Szentírás nem súlyfölösleg, a Szentírás térkép. Nem kell benne mindenhol járnunk. Ám ahhoz, hogy az utat el ne vétsük, mindig az egészet magunkkal kell vinnünk.
Röhrig Gézának se Cannes előtt, se utána nem volt és nem lett személyes Facebook-oldala. Tisztelői hoztak létre neki egy oldalt, ami korábban A Rebbe-kötet nevét viselte, és vállalták, hogy a baráti, rajongói üzeneteket továbbítják neki e-mailben.
Mert Röhrig Géza, akiről egész Cannes beszél, a színfalak mögött alkotó költőből a vörös szőnyegre állt filmszínész lett. De csak pár napra. Innen az útja visszatért oda, ahol magabiztosan jár jó ideje.
