Steven Saylor: A holtak méltósága, Agave Könyvek, fordító: F. Nagy Piroska, olvasószerkesztő: Brenner Péter, korrektor: Boncz Éva, oldalszám: 624
Különleges kincsre leltem, mikor kezembe került Steven Saylor regénye, A holtak méltósága. Ez a kötet, mely – be kell vallanom – régóta hevert az íróasztalomon, de valahogy mindig elétolakodtak más művek, igazi ínyencség, mely… Majdnem azt írtam, hogy krimi, ám annál sokkal több.
Steven Saylor 1956-ban született a texasi Port Lavacában. Kölyökként arról volt nevezetes, hogy rendkívüli leleményességgel tudta elkerülni a kötelező iskolai feladatokat, s helyettük a saját kedvteléseit űzte. Állítása szerint már akkor egyértelmű célja volt, hogy majdan íróvá váljék – és egy írónak ugyan mi szüksége volna mindarra, amit az oktatás nyújthat!
Persze ez csupán a ma már világhírű szerző nagyzoló dumája. Saylor valójában nagyon is keményen tanult, míg végül a Texasi Egyetemen, Austin városában diplomát szerzett történelemből és ókortudományból. Hogy miért épp ezekből? Mert a 60-as évek kalandfilmjei, a Spartacus, a Kleopátra és a Ben Hur teljesen elvarázsolták. Bár Saylor írói pályáját (Aaron Travis álnéven) erotikus regények és novellák sorával kezdte, sőt, egy darabig még a Drummer című homo-erotikus (igen, Saylor bevallottan meleg – gond? nem gond) magazin szerkesztője is volt, 1991-ben váltott, s megírta első, az ókori Rómában játszódó regényét, melynek Poirot-ra emlékeztető főszereplője nem más, mint Gordianus, a nyomozó.
A könyvsorozat ötlete első római utazásom során született, amelyre elég későn, 29 éves koromban került sor. A tömegkultúra megszállott fogyasztójaként ért első benyomás meghatározó volt: csak romokat láttam, de ez önmagában lenyűgözött. Amikor hazaértem az Egyesült Államokba, úgy éreztem, mintha lélekben Rómában maradtam volna. Sokat gondolkodtam, hogy milyen jellegű könyvet írjak, és szép lassan a krimi irányába sodródtam, ami – az ókori Rómával társítva – egy eleddig ismeretlen műfajt teremtett.
– nyilatkozta a Római vér című kötet hátteréről. (forr.: Wiki)
Saylor római nyomozója hihetetlen sikert ért el, s persze sorozat lett belőle, mely jelenleg tizenkét kötetnél tart. A szerző 2007-ben Magyarországon is járt, melyről honlapján így emlékezett meg:
Budapest fantasztikus, lenyűgöző város. Különösen élveztem a látogatásomat Aquincum római romjai között. Tóthné Láng Orsolya archeológus külön körbevezetett, és ez rettentően inspiráló volt. Akármennyit is tudok a római világról, még mindig van mit tanulnom
Saylor a detektívtörténeteket a történelmi regénnyel ötvözi, miközben a hangsúly érezhetően a történelmi kor leírásán van
– írták róla, s bizony ez így igaz: A holtak méltósága, mely nem ókori, nem római, viszont múltba nyúló, dokumentalista bűnügyi regény, pontosan ezért igazi ínyencfalat.
1884-ben járunk. Helyszín a még épp csak civilizálódni kezdő Texas Austin nevű városa, ahol Észak és Dél háborúja még viszonylag friss emlék. A rabszolgaságot látszólag eltörölték, ám a legtöbb ember lelkében, tudatában még mindig makacsul tartja magát a meggyőződés, miszerint a feketék „emberhez hasonló állatok”, akiket keményen kell fogni, dolgoztatni és a lehető legtöbbször büntetni, nehogy elfeledjék, hol a helyük. A regény főszereplője William Sydney Porter, fiatal fehér férfi, aki farmon nevelkedett, majd a nagyvárosba került, s most nem igazán tudja, mit is kezdhetne az életével. Az ő szemén keresztül látjuk Texas állam központjának mindennapjait, ismerjük meg az ott élőket, vagy épp átutazókat. Ahogy a könyvben haladunk, hamarosan személyes ismerőseinknek érezhetjük a Statesman című helyi lap bűnügyi riporterét, a brutalitásáról és tompa eszéről híres seriffet, a pöffeszkedő politikus, ügyvéd, vállalkozó kiskirályokat, a lepukkant kocsmák és titkos kuplerájok ravasz tulajdonosait, az unatkozó polgárasszonyokat, no meg persze az őket kiszolgáló, ha már nem is rab, de mindenképp szolgasorban élő feketéket, akik maguk sem értik, tudják még, hogy mit kezdhetnének a Lincoln elnök által adott szabadsággal.
Ebben a nyáron hőségtől gutaütött, télen sáros és hideg városban 1884 karácsonyán iszonyú bűncselekmény történt. A brutális és perverz gyilkosság áldozata egy néger szolgálónő, akit az ágyában baltával ütnek agyon, s aztán (!) megerőszakolják. A négergyűlölő seriff természetesen biztosra veszi, hogy fekete követte el a tettet, és e szerint is cselekszik.
Ez a történet úgy ömlik, hömpölyög, árad, magával ragadva az olvasót, hogy az hamarosan maga is szinte lakójává válik a korabeli Austinnak. Saylor erőssége éppen ez: csodásan teremt atmoszférát, tűpontosan ismeri az adott kort és a terepet, a helyi szokásokat, a gondolatvilágot, az embereket. A kötetben előforduló gyilkosságok, a nyomozás (mely szinte nem is folyik, ugyanis nincs, aki érdemben nyomozhatna) mind csupán ürügy arra, hogy az író becsaljon minket a málnásba és jól megetessen ezzel az ízes, zamatos történelmi regénnyel – pontosan úgy, miként Eco tette A rózsa nevével. Épp ezért érzem elhibázottnak a magyar kiadás borítóját, mely azt sugallja: e lapokon a véres balta a lényeg, tessék borzongani.
Ez kérem súlyos tévedés, vagy szándékos félrevezetés!
Saylor regénye irodalmi mű, melyben történetesen valóban meghal egy-egy ember (az első áldozatra a 240. oldalig kell várni, mégsem unalmas!), ám a lényeg, hogy szórakoztató, könnyed, fordulatos és nagyon hiteles formában tárja elénk a korabeli Texast, az USA e nyomasztóan déli tagállamát, ahol még ma is sokan hiszik, hogy a nők és a feketék alacsonyabb létformát képviselnek, mint a fehér férfiak. Mindezt magyarul F. Nagy Piroska fordításában olvashatjuk, amit külön ki kell emelnem: sajnos mostanság ritka, hogy alapvetően szórakoztatásnak szánt regény ilyen remek, irodalmi szintű fordítást kapjon. Ez olyan. Köszönet érte.
Ám még mindig nem írtam le, miért is lelkesedem ennyire Saylor regényéért. Most megteszem. Csupán a kötet végén derült ki számomra, hogy A holtak méltósága főszereplője, Mr. Porter, aki később O. Henry álnéven vált híres íróvá, valós személy. Mi több, a regényben szereplő legtöbb karakter, s nem csak a főbb, de a mellékalakok közül is sokan, mind-mind éltek ebben a korban és városban, így tehát valóban részesei lehettek a borzalmas eseményeknek, melyek… S itt jön a lényeg: tényleg megtörténtek! 1884-85-ben egy (vagy két) sorozatgyilkos tombolt Austin városában, pánikot keltve a lakosság körében. Saylor alapos kutatást végzett, eredeti jegyzőkönyveket, korabeli újságcikkeket idéz a regényben, és valós embereket mozgat szereplőként, azt remélve, hogy az egykori áldozatoknak emléket állítva, legalább részben visszaadhatja a méltóságukat.
