Két 14 éves kenyai maszáj lány körülmetélését fényképezte végig a finn fotográfusnő Meeri Koutaniemi. A Taken című kiállítás a számos, rangos nemzetközi díjjal kitüntetett művésznő jelenleg is folyó projektjének a része, amelyet most a Faur Zsófi Galériában is kiállítottak.
A sötét, iszapos kunyhóban egyetlen zseblámpa fénye világított, amelyet egy gyerek tartott a kezében. A kicsi rávilágított a lányra, aki meztelenül és megkötözve feküdt a padlón. Nők csoportosultak a tehénistállóban a 14 éves kislány, Nasirian körül, aki egy, a földre leterített állatbőrre feküdt le. Minden olyan gyorsan történt. Az egyik hölgy kezében borotvapenge csillant: ezzel az apró eszközzel végzik a körülmetélést. Nasirian sírva ordított, a padlót pedig elöntötte a vér. Minél több vér folyt, annál jobban ordított. Néhány perccel később pedig a nemi szerve a felismerhetetlenségig eltorzult.
– írja a finn fotográfus, Meeri Koutaniemi Taken című fotósorozata kapcsán a LensCulture weboldalán.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete szerint (WHO) több mint 140 millió nőt csonkítanak meg szerte a világon: 29 afrikai és közel-keleti országban számít még ma is bevett gyakorlatnak ez a rendkívül veszélyes és erőszakos hagyomány, amelyet az emberjogi- és nőjogi szervezetek egyaránt a nők elleni erőszak egyik legsúlyosabb fajtájaként tartanak számon. Noha Kenyában már 2001 óta tilos a kislányok körülmetélése, néhány törzsnél azonban – köztük a maszájoknál – a mai napig megcsonkítják a nőket. Egyes népcsoportoknál „csak” a csiklót vágják ki, és részlegesen eltávolítják a kisajkakat, a legsúlyosabb formájában viszont kivágják a csiklót, a kisajkat, a nagyajkak egy részét, sőt a hüvely nyílását is majdnem teljesen összevarrják.
A kiállításon látható képek két kenyai maszáj lány, Nasirin és a féltestvére Isina körülmetélésének történetét mesélik el, akiknek csiklójukat vágták ki a rémes procedúra során. A képek még úgy is sokkolóak, hogy fekete-fehérek, ha színesben lennének, valószínűleg nem is bírnánk őket végignézni. A fájdalmas és rettentő megalázó rituálé valódi ünnepnek számít a közösségben: az egyik fényképen asszonyok hámoznak krumplit az ünnepi vacsorához, a másik három fotón pedig a lányok hajának és szemöldökének leborotválást látjuk.
A belső teremben, az előkészületeket megörökítő fotóktól elkülönítve láthatóak magáról a körülmetélésről készült képek, amelyekre nem igazán találunk szavakat, hiszen ez esetben a megrázó, a borzasztó, és a dühítő jelzők kevésnek bizonyulnak. Azt viszont muszáj hozzátennünk, hogy mint fotók zseniálisak és nagyszerűnek tartjuk, hogy Meeri Koutanieminek volt bátorsága egy ilyen kényes témát végigfényképezni, és a világ szeme elé tárni.
Látni lehet, ahogy a meztelenre vetkőztetett, kézzel-lábbal védekező kislányt hat nő fogja le, és löki vissza a sáros padlóra. Nemcsak látjuk, hanem szinte halljuk is az ordítását. Amikor viszont észrevesszük, hogy az utolsó képek egyikén a vérben úszó, és felismerhetetlenségig eltorzított nemiszerv szerepel, muszáj kijönnünk a helyiségből néhány pillanatra.
Mérhetetlen dühöt érzünk és tehetetlenséget, főleg, hogyha eszünkbe jutnak a női körülmetéléshez kapcsolódó tévhitek, miszerint a nő bőre ezáltal szebb lesz, könnyebb lesz szülnie, vagy a folytonos szexuális vágyat is megszünteti, így akadályozva meg a házasságtörést. Ráadásul azok a nők, akik elmenekülnek a rendkívül kegyetlen, fájdalmas és megalázó szertartás elől, szégyent hoznak a családjukra, senki sem akarja majd elvenni őket feleségül, és egész életükben tisztátalanok maradnak törzsük szemében.
És akkor még meg sem említettük azt a több száz nőt, aki belehal a csonkítás miatti vérveszteségbe és sokkba, a túlélők pedig egy egész életen át hordozzák magukban/magukon a súlyos lelki és fizikai sérüléseket is, nem beszélve annak káros egészségügyi következményeiről.
Nem ez az első megrázó fotósorozata Meeri Koutanieminek, aki elkötelezettje az emberjogi és az etnikai kisebbségek helyzetét bemutató dokumentarista fotográfiának: fényképezett már mexikói HIV-pozitív haldoklókat, a diktatúra elől elmenekült, szeméttelepen élő thaiföldi családokat, vagy fiatal, amerikai prostituáltakat, akik a szexrabszolgaság áldozataivá váltak. A 28 éves fotográfusnő Helsinkiben él és alkot, fiatal kora ellenére pedig számos nemzetközi elismerést zsebelt már be: első díjat nyert többek között a rangos, nemzetközi Photo of the Year, a Foreign Reportage of the Year, a Multimedia of the Year sajtófotó versenyeken, hazájában pedig 2012-ben és 2014-ben is az Év Finn Fotósának választották.
A kiállítás a Faur Zsófi Galériában látogatható május 1-jéig.
