Ahogy múlt héten beszámoltunk róla, 12 napot töltött a katari sivatagban Ludvig Zoltán festőművész, akinek képeit Kínában, Malajziában, Egyiptomban, Oroszországban és Ukrajnában is köz- és magángyűjtemények őrzik. A művész nevéhez köthető a Kendlimajorban működő Ludvig Nemzetközi Művésztelep is, ahol évről-évre a világ minden tájáról érkeznek képzőművészek.
Hogyan jutott ki a katari sivatagba, a 3. Al Ashmak International Art Symposiumra?
Egy bulgáriai művésztelepen találkoztam egy Mannheimben élő kurd festőművésszel, Bahaidennel, aki művészeti projekteket és kiállításokat is szervez. Meghívtam magunkhoz Kendlimajorba, aztán ő szervezett nekem egyéni kiállítást Mannheimben, ahol pont a katari szervező-festőművész Mohammed Al Atiq állított ki utánam. Meglátta a munkáimat, és azok alapján meghívott Katarba.
A sátortábort Dohától 50 km-re a sivatagban, közvetlenül a tengerparton állítottak fel a szervezők, ahol luxuskörülmények között laktak és dolgoztak. Hogy képzeljük ezt el a gyakorlatban?
A négyszemélyes sátrak olyanok voltak, mint egy szállodai szoba, saját fürdővel. Esténként pedig a közös nappaliként funkcionáló nagy sátorban ücsörögtünk, kárpitozott ülőbútorokon és mesés szőnyegeken. Aki éjszaka is dolgozni akart, könnyedén megtehette, az állványokkal, asztalokkal és székekkel ellátott műteremsátorban ugyanis reflektorokat is felállítottak. Még asszisztenst is biztosítottak volna, ha kérjük. Óhajainkat készséges személyzet leste, akik segítettek ügyes-bajos dolgainkban, takarítottak, sőt még főztek is ránk. Minden étkezés alkalmával a helyi finomságokkal roskadásig megrakott svédasztalról lakmározhattunk.
Luxuskörnyezet ide vagy oda, az időjárási viszontagságokkal azért meg kellett küzdenie.
Az első két napon annyira erőteljesen fújt a szél, hogy az egyik lealapozott vásznamat ráborította az asztal sarkára, amely persze azonnal kilyukadt. Gondolkoztam, hogyan foltozhatnám meg, végül egy kifejezetten arabos textildarabot használtam fel, amellyel egyúttal egy teljesen újszerű hatás született. A hét hátralévő részében lecsendesedett a szél, kellemes melegben dolgozhattunk, bár éjszakánként elkélt néhány paplan.
Három nagyméretű vásznat is festett ajándékba a művésztelep szervezőinek a Regency Art Dohának. Hozzáadott a szokatlan környezet valamilyen pluszt a munkáihoz, amely az otthoni alkotótérben nem biztos hogy ilyen formában fogant volna meg?
Már itthon felvázoltam magamban, hogy mit akarok festeni, és az ottani körülményekhez alakítottam a végleges formát. Képeimen soha nem foglalkozom aktualitásokkal: az én világom gömbölyű, vagyis a keletkezés, a bezárkózó mag és az univerzum témakörét dolgozom fel. Katarban elvarázsolt a tenger végtelensége, a hatalmas égbolt, az állandóan változó homokbuckák, így ezek ötvözéséből alkottam meg az ottani képeimet, noha a többiekkel való közös munka is inspirált.
Azért nem lehetett olyan egyszerű majd’ két héten át ötven vadidegennel együtt alkotni és élni.
Valóban óriási kihívás jelentett teljesen eltérő kultúrájú emberekkel együtt rezdülni. 28 országból 48 művész sereglett össze, köztük arabok, törökök, kínaiak, és japánok is, de végül minden, a kulturális különbségekből adódó helyzetet sikerült könnyedén megoldanunk.
Vendégül lát kollágákat a Katarban megismert művészek közül Kendlimajorban?
Idén Macedóniából hívok egy festőművészt, akivel most találkoztam a sivatagban. Korábban meghívtam már egy-egy kollégát Ománból és Irakból, akik visszaigazolták, hogy eljönnek. Ők egyébként tavaly voltak Katarban.
Jutott ideje Dohában is szétnézni?
Hét napon át festettünk a sivatagban, aztán terepjárókkal visszavittek minket Dohába. Útközben több helyen megálltunk, találkoztunk a sivatagban élő családokkal is, de este már luxusszállodában hajtottuk álomra a fejünket. Múzeumokat, kortárs képzőművészeti kiállításokat néztünk meg, buszos kirándulásokon vettünk részt. Végül a hotelben megrendezett zárókiállítással búcsúztunk a mesés arab országtól.
