Örömmel vettem kézbe a megújult Modern könyvtár sorozat nemrég kiadott friss kötetét, merthogy a régebbi sorozat is tartogatott meglepetéseket. Miután elolvastam, a következő kérdések foglalkoztattak: Mikor vagy gyáva és mikor vagy bátor? Lehet-e félre állni? A mostani köteta szerb születésű, majd Amerikában és Angliában élő népszerű ember első angol nyelvű könyve. Dragan Todorović (1958) hazájában performanszokkal és különleges látásmódú alkotásaival szerzett hírnevet, időközben ismert televíziós személyiség lett. A délszláv háború idején emigrált Amerikába, majd később Angliában is multimédiás művészként, színházi rendezőként vált ismertté.
A Félbeszakadt napok krónikája elviszi az olvasót a délszláv háború kellős közepébe. Főhőse, Boris Amerikából térne vissza édesapja temetésére. Már a visszaút sem egyszerű. Budapestig repülővel, majd egy busz utasaként halad a cél felé. A busz menekülteket hoz Budapestre, vissza általában üresen indul. Az pedig, hogy célba ér-e, mindig kétséges.
A hazaút emlékezéssel telik. Nem akármilyen emlékezés ez. Személyes sorsokat és egy egész országot dönt romba az eszme háborúja. Egy olyan fiatalember sorsát látjuk, aki gondolataiban, tetteiben multikulturális, szemben édesapjával, aki a Milošević rendszer elkötelezett, aktív híve. Megismerjük Boris barátait is, Johnnyt és Sarát. Johnny fiatalok által bálványozott rockzenész, Sara Johnny barátnője. Mindhárman szeretnének kívül maradni az esztelen romboláson és békés, koncertekkel és kávézókkal teli életet élni. De a gépezet elindul és visz mindent és mindenkit. Ha akarja, ha nem. Ha nem, akkor annál inkább. Aztán egyszer csak egészen véletlenül Johnny katona lesz a „szabadcsapatokban”, pedig fegyver sem járt soha a kezében. De kell a PR, meg a népszerűsítés bármi áron. Boris és Sara pedig összeházasodnak, mert így könnyebb vízumot kapni, majd emigrálnak. Ja, és a híres és eszmékkel teli, tettre kész tábornok édesapa egészen véletlenül a kertben hal meg békés körülmények között.
(Modern könyvtár)
Fordító: Lukács Laura
Európa Könyvkiadó, 2011.{jcomments on}
