Fehér árnyék, német-olasz-tanzániai film, 117 perc. R.: Noaz Deshe.
Bár edzett embernek tartom magam, a Fehér árnyék című film mégis rendesen próbára tett, a fekete-afrikai albínó fiú kálváriája nem éppen könnyű néznivaló. Február 12-től mozikban a Fehér árnyék.
A német-olasz-tanzániai koprodukcióban készült Fehér árnyék az izraeli Noaz Deshe első játékfilmje, amin erősen tetten érhető a rendező dokumentumfilmes múltja. Állítólag a filmforgatás nem volt veszélytelen, ami könnyen elképzelhető a film által felvázolt körülmények alapján. (A film executive producere volt többek között Ryan Gosling is.)
Albínók Fekete-Afrikában
2007 óta lett széles körben ismert, hogy Tanzánia, Kongó és Kenya területén az albínók nincsenek biztonságban, mivel a helyi hiedelmek az albínók testrészeinek mágikus erőt tulajdonítanak. A testrészek, köztük a legértékesebbnek tartott albínószív több ezer dolláros áron cserélnek gazdát, a beszállítók pedig nem válogatnak az eszközökben.
Ez leírva is nagyon durván hangzik, a film pedig rögtön egy albínógyilkossággal kezdődik: a főszereplő fiú (Alias) ugyan megmenekül, de édesapját megölik és feldarabolják. Ezeket a képsorokat nézve nehezen tudtam elképzelni, hogy a következő napokban egyáltalán képes leszek mosolyogni.
Sapkát vegyenek, ez most a divat!
Alias édesanyja a fiút is félti, ezért a gyilkosság után elviszi őt a fővárosban élő bátyjához, aki maga mellé veszi Aliast. Az albínó fiú sorsa itt sem lesz sokkal könnyebb, mivel Kosmos bácsi az utcán dolgoztatja őt, ahol mindenféle kacatot (játék, DVD, napszemüveg, sapka) kell árulnia az autósoknak. Aliasból hiányzik a rátermettség, így napszemüveg-dílerként nem vár rá különösebb karrier.
Amúgy is van elég baja: egyfelől szerelmes lesz Kosmos bácsi lányába, másfelől a veszély a nagyvárosban is leselkedik rá. Nagy nehezen sikerül kiharcolnia, hogy az éjszakákat egy titkos albínóházban töltse, ahol barátságot köt egy kissé furcsa, de szeretetreméltó kissráccal, Salummal.
Kosmos bácsi élete sem mentes minden problémától: teherautóját egy kétes hírű bandától vette hitelbe, a törlesztésre viszont nincs kerete. Sejthetjük, hogy a rosszarcú fiatalemberek nem a szép szó kizárólagos hívei, sajnálatos módon más módszereik is vannak.
Hol van ilyenkor a rendőrség?
A Fehér árnyékban az a legriasztóbb, hogy elég világosan látszódik a helyi hatóságok tehetetlensége az albínókereskedelemmel szemben. Bár kampányszerűen megjelenik időnként a rendőrség, azonban ez valós védelmet egyáltalán nem jelent, még rendes nyomozás sem nagyon folyik a gyilkosságok ügyében.
A helyi pap az egyetlen, aki próbál valamit tenni: így például az egyik közismert boszorkánydoktorból megpróbálja kiűzni az ördögöt, de a hatás nem bizonyul tartósnak. Apropó: ez a boszorkánydoktor inkább néz ki háziorvosnak, mint vérszomjas maffiózónak, a tekintetében mégis van valami, ami miatt örülünk, hogy viszonylag keveset látjuk a vásznon.
Árverés a szemétdombon
A Fehér árnyék nem válogat az ábrázolás eszközeiben, azonban ezt a körülmények ismeretében nem lehet felhánytorgatni. Ha csak a fele igaz a tanzániai helyzetről abból, amit a vásznon látunk, már az is épp eléggé rettenetes. Időnként sajnos a film történetvezetése kissé elnagyolt, ami a sok éjszakai, kivehetetlen jelenettel párosulva néha megnehezíti a befogadó dolgát.
A Fehér árnyékot nehéz „bármikor”, vagy „csak úgy” nézni. Erőteljesen kiköveteli a néző figyelmét, úgyhogy nem a vasárnapi limonádézás mellé való, de az élet nemcsak hétvégi limonádézásból áll. Tanzániában például biztosan nem.
