Bár Závada Pált elsősorban a szakma ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeumban, többségük láthatóan nem kollégaként, sokkal inkább barátként köszöntik fel a hatvanéves írót, ahogy az az ölelésekből, gesztusokból látszik.
Závada Pál szociológusból lett író, a szociográfiákról tért át a novellákra és regényekre, magától értetődő természetességgel keveredik nála a művészi és a tudományos vonal. Olyan családregényeket és történelmi regényeket ír, amelyeknek esztétikai értékük mellett ismeretterjesztő funkciójuk is van. Nem jelentkezik évente új könyvvel, ezért is megy eseményszámba egy-egy új regényének megjelenése. Vaskos kötetek ezek – úgy tűnik, soha nem olvassuk végig, mégsem tudjuk letenni őket.
A születésnapi estet a PIM és a Magvető közösen szervezte – E. Csorba Csilla, a múzeum, és Morcsányi Géza, a kiadó vezetője szólalnak meg elsőként. Utóbbi beismeri, hogy a kiadók, bár néha műhelyként funkcionálnak, valójában gyárak. A Magvető is egy gyár, amely azonban az íróknak, vagyis a lélek mérnökeinek alkotásait próbálja minél több olvasóhoz eljuttatni.
ÉSZ, BECSÜLET, JÓZANSÁG
Ahogy íróként a Magvetőhöz, szerkesztőként a Holmi folyóirathoz kötődik az ünnepelt: több mint húsz éven át, egészen a lap idei megszűnéséig szerkesztette a prózarovatot. Bár a főszerkesztő, Réz Pál nem tudott eljönni, videón, illetve szerkesztőtársának, Várady Szabolcsnak átadott levelén keresztül üzent, a társaságban mindig csendes Závadával kapcsoltban három dolgot kiemelve. Ez a három dolog az ész, a becsület és a józanság. Visszatérő témái a holokauszt és a rasszizmus, a móriczi iskolát követi, történelmi regényei pedig nem az ismert események, hanem egy-egy falu vagy város lakói, a közöttük lévő bonyolult kapcsolatok és sorsaik ábrázolása miatt különlegesek.
Az est további megszólalóit, fellépőit a szokás szerint elemében lévő Szegő János konferálja fel, Závada első nagysikerű regénye, az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb könyve, a Jadviga párnája nyitómondatát idézve:
Zacsínam túto knyizsecsku. *
A vendégek közül Radnóti Sándor az, aki laudációjában irodalomtörténészi szemmel vizsgálja az életművet: az előző évtizedekben sem volt, és most sem divatos az az irányzat, amit Závada képvisel körülményesen, lassan, komótosan építkező regényeivel. Komoly kutatómunkát végez és dokumentál, néha a fikcióval kevert valósághoz dokumentumot „hamisít”, fotóval illusztrálja a szöveget, és szöveggel a fotót. Az igazi magyar sorskérdésekkel foglalkozik, szemben a melldöngető magyarokkal.
SÜLT SZALONNÁS VITAMINSALÁTA
Radnóti méltatása után Takács Katalin színművész Racine-t, Bán Zsófia Flaubert-t olvas fel, utóbbihoz Závadához hasonlítva, mivel mindketten regényeket találnak ki ismeretlen, vagy éppen csak megismert útitársuk köré. Spiró György, Darvasi László és Parti Nagy Lajos saját prózával, verssel készültek, szellemes szövegekkel, amelyekből kiderül többek között, hogy Pali a világ végére is elmegy, ha a barátainak kell segíteni, és hogy Cserna-Szabó Andrást vagy Fehér Bélát megszégyenítő bátorsággal ajándékozta meg a magyar gasztronómiát a sült szalonnás vitaminsalátával.
Mivel Závada nagy zenerajongó hírében áll, Temes Rita és Szokolay Dongó Balázs játszik neki Bartókot és Kodályt, valamint Emszt András és Göncz Renáta pedig Mozartot – utóbbi produkció láthatóan rendesen zavarba is hozza az ünnepeltet. Aki végül bevallja, hogy az est folyamán egyáltalán nem az történt, amire számított.
Bejöttek tehát a szervezők számításai.
* Elkezdem ezt a könyvecskét.
