Závada Pál könyveiben rendre feltűnnek profi és amatőr fényképészek, nagyregényében, a Természetes fényben, illetve szociográfiájában, a Kulákprésben pedig fényképeik is megjelennek. Hogy kik voltak ők, és milyen eszközöket, milyen technikákat használtak – ennek próbáltak utánajárni ebben a „fényképészeti noteszben” Závada Pál és Kincses Károly fotómuzeológus, valamint régi képek segítségével. A könyvet a Magvető az író hatvanadik születésnapjára jelentette meg.
Závada Pál 1954-ben született Tótkomlóson. Első könyve, a Kulákpréscímű szociográfia 1986-ban jelent meg, novelláskötete, aMielőtt elsötétül 1996-ban. Egy évvel ezután adta ki a Magvető Jadviga párnája című nagyregényét, amely azóta is az egyik legnagyobb könyvsiker Magyarországon.
Kortárs magyar szépirodalmi regénynél korábban soha nem tapasztalt példányszámban (jóval ötvenezer fölött) kelt el, valamint több díjjal kitüntetett játékfilm készült belőle, Deák Krisztina rendezésében. A Jadviga párnája naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenedésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája. Jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eszményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.
2002-ben, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg Milota című különleges családregénye. Závada a címszereplővel, a 67 éves Milota Györggyel mesélteti el életét, miközben egy másik elbeszélő, Roszkos Erka párhuzamos történetét is megismerjük, a két szál néha találkozik, néha évszázadokra távolodnak egymástól. A Jadviga párnájában megszeretett nyelv és figurák ennek a regénynek az olvasóit is magukkal ragadják.
A fényképész utókora címmel látott napvilágot a harmadik Závada regény, amelynek központi témája ismét a hűség. A történet egyrészt kapcsolódik a Jadviga párnájához és a Milotához, velük alkotja a regénytrilógiát, melynek ez az utolsó tagja. Závada elbűvölő és szövevényes nagyregényének minden oldala csupa titok, meglepetés, rácsodálkozás.
Az Idegen testünk címet viselő regény egy pesti fényképész-műterembe vezeti olvasóit, 1940 szeptemberébe. Závada hősei sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbe vágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény – és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Talán ez a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.
Idén jelent meg a Természetes fény, amely nagyrészt a második világháborúban játszódik, szereplői elsősorban Békés megyeiek.
Závada Pál 1992-től idei megszűnéséig a Holmi folyóirat széppróza rovatának szerkesztője volt.
2009-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.
