„A Holmi volt az érték. A mérték. A lépték. A mihez képest. Tudom, akad, akinek nem, nekem igen. Hogy úgy mondjam, súlyt fektettem rá, mit küldök oda. Számított, mit írnak vissza a szerkesztők. Mert nem a sok helyütt szokásos bolond lyukból bolond széllel fúvattak.”
Így fogalmazott Lackfi János a Holmi megszűnésének tényére reagálva, majd így folytatta: „Hétszer küldtem verset Várady Szabolcsnak, mire a nyolcadik küldeményt elfogadta. Fontos pillanat volt. Ja, és mindig válaszolt. Tudtommal a Holmihoz érkezett levelekre mindig jött válasz, és evvel alighanem magyar bajnokok…”
A decemberben utolsó lapszámával jelentkező irodalmi folyóirat idén huszonöt éves, az elmúlt évtizedek alatt legendává lett. A múlt héten a Radnóti Színházban búcsúztak el a Holmi szerkesztői és alapítói a laptól. Ennek alkalmából az Irodalmi Jelen a minap megjelentett egy „interjút”, amelyben számos költőt, kritikust, irodalmi lap főszerkesztőit kérdezték meg arról, mit jelentett és képviselt számukra a legendás irodalmi lap és hogyan fogadták a megszűnésének hírét. A cikket teljes terjedelmében itt olvashatjátok.
Kapcsolódó cikkünk:
Így búcsúztak a Holmi szerkesztői az olvasóktól