Bogart és Monroe, Humphrey és Marilyn. Nyilván nem a köztük valaha fennállt személyes kapcsolat hozta őket össze egy kávéscsészén: bár Bogart élete során négy színésznőt is elvett feleségül, egyikük sem Monroe volt. (Magyar Vivien írása a Szerkéjen hangzott el)
Egy kávéscsésze. Sok minden van ráírva, betűtípus szempontjából minden következetességet mellőzve, afféle glamour-szavak, divatos félmondatok: Hollywood, mozi, felvétel, hamarosan a filmvásznon, vége, satöbbi, persze angolul. És két arckép. Gondosan elrejtve a feliratok mögé, a csésze füle által határozottan elválasztva egymástól. Bogart és Monroe, Humphrey és Marilyn. Nyilván nem a köztük valaha fennállt személyes kapcsolat hozta őket össze egy kávéscsészén: bár Bogart élete során négy színésznőt is elvett feleségül, egyikük sem Monroe volt. Még csak nem is játszottak együtt, egy filmben sem.
Maradjunk abban, hogy ami közös bennük, az az, hogy mindkettejük sztár, ikon, vagy még ennél is trendibben szólva brand. Ha jól értem, ez manapság annyit jelent: méltóak arra, hogy szerepet kapjanak egy kávéscsészén. Bogart premier plánban, Monroe inkább mell alatt akkurátusan elvágott félközeliben, nehogy kizárólag az arcát látva véletlenül ne tudjuk beazonosítani. Haláluk után hatvan-valahány évvel bármikor be lehet őket dobni a mosogatógépbe. Vagy a mikróba. A csésze alján található rövid kis használati utasítás mindkettőt megengedi nekünk. Posztumusz habfürdőzhetnek és felforrósodhatnak együtt. Van, aki forrón szereti, ugyebár.
Én a gyártó helyében inkább azt írtam volna az aljára, hogy ebből a csészéből csak úgy szabad inni, ha közben utánozzuk kedvenc sztárunkat, ne adj isten példaképünket, akinek a képmásával a csészét ellátták. Amennyiben férfiak vagyunk, csakis kalapban cigarettázva, szigorú, cinikus tekintettel, magabiztosan, de bizonyos mértékű kiábrándultsággal az arcunkon kávézhatunk. Ha lehetséges, kívülállók számára tűnjön úgy, mintha mindezt fekete-fehérben tennénk. A nők ügyeljenek arra, hogy kávézás közben a szemük csak résnyire legyen nyitva, viszont folyamatosan negyvenkét foggal mosolyogjanak, és dőljenek is egy kicsit előre. Az összhatás kedvéért. Persze nem akarunk itt semmiféle gender-problémába beleütközni, úgyhogy nyugodtan kipróbálhatja mindenki az ellenkező nemű kedvenc utánzását is. Lényeg, hogy közben rendeltetésszerűen használjuk a csészét, tehát kávézzunk.
De végül is, ha kevésbé ünnepélyes kávéfogyasztásra vágyunk, egyszerűen csak illesszük szánkat a legendák leegyszerűsített, harmincszor húsz milliméteres képmásaira, és kortyoljunk nagyot! Közben elgondolkodhatunk, hogy hol is láttuk őket először. Honnan ismerjük az arcukat? Elképzelhető, hogy egy táskáról. De az sem kizárt, hogy a szomszédnak valamikor volt egy Monroe-mintás egérpadja. Telefontok? Mindegy. Az unokatesómnak holnapután lesz a szülinapja, asszem beszerzek neki egy James Dean-es bögrét.
