Ez a Velemi Névtelen különös, titokzatos figurája a magyar irodalomnak. Egyesek még a létezését is vitatják, mások az első nyugatos költőnket ünneplik a még Balassi előtt élt fenegyerekben. De talán nem is az számít, létezett-e csakugyan, vagy csak kellett volna léteznie. A mű a fontos: a sokszor pimasz, sokszor pajzán, sokszor panaszolkodó versek, amelyek nemcsak a mohácsi csatától Kőszeg ostromáig, de a kéjsóvár kocsmatündérektől a fehérmájú grófnékig, a virgonc örömtől a lankadt mélabúig vezetnek, nagy és víg leleménnyel játszadozván ütemmel, zenével, formával. A nemrégen fellelt és kiadott vékonyka, helyenként mégis vaskosnak bizonyuló verseskönyvből egy literátor és egy színész kanyarított egyórányi könnyes-mosolyos, mondós-muzsikálós estet, amely először az Őszi Kulturális Fesztiválon mutatkozik be. A Librarius itt közölt ízelítőt a kötetből.
…Van kebel, mi apró-cseprő,
Ám a csücske friss szamóca,
Ha ízleled: felmered,
Majd’ megböki nyelvedet,
Lédús bogyó lesz a szeplő,
S fölizzik kedved kanóca.
Valljuk fennen: nincs baj itt!
Nem kell csupa csupor, korsó,
Harapjuk – mind cukorborsó –
Apró mellek bimbait!…
Az eseményre október 5-én, vasárnap 19:30-kor kerül sor. Facebook meghívó itt.
Előadja: Győrei Zsolt és Nagy Dániel Viktor.
Zene: Wunderlich József
