Herczeg Ágnes és Pánczél Andrea: Borról Neked – Libri Kiadó, 2014 – szerkesztette Hungler Tímea – 190 oldal. „félkemény” kötés – ISBN 9789633104712
Csajos könyvről lévén szó – kromoszómáim okán is – fanyalognom kellene, ráadásul úgy szocializálódtam, hogy a bor a férfiak ügye. Most mégis lelkes vagyok ettől a csajos-boros könyvtől.
A könyvbemutatón Páncél Andrea arról (is) beszélt, hogy a nők illatérzékelése bizonyítottan jobb, mint a férfiaké, amiben én nem hiszek. Viszont az biztos, hogy a nők mást és másként látnak, mint a férfiak, s ha ezt képesek izgalmasan tálalni, akkor azzal nem csak a nők/lányok/csajok lesznek gazdagabbak. Szóval, kivételesen félre a férfiúi gőggel, s vegyük tudomásul, merjük elismételni:
Egy jó bor olyan, mint egy jó csók – hosszan érzed utána is a szádban az ízét –, és ez az érzés kellemes.
A Herczeg–Páncél szerzőpáros könyve sokkal inkább zsebbe vagy táskába való, mint könyvespolcra. Nem muszáj elejétől végéig átnyálazni és benyalni, mint a szorzótáblát. Stílusánál és szerkezeténél fogva alkalmas arra, hogy céltalanul kalandozzunk, bele-belekapjunk egy-egy részletbe és ízlelgessük. Forgassuk a mondatokat a fejünkben, mint a bort a szánkban! Ugyanakkor az is érvényes használati mód, ha céltudatosan akarunk rákeresni valamire: a részletes tartalomjegyzék, és a meghökkentően alapos(!) név- és tárgymutató GPS-pontosságú navigációt tesz lehetővé a könyvön belül.
Az ismereteket a könyv karcsúsága ellenére sikerült úgy összeszedni, hogy az alapvető, „megkérdezni is ciki” dolgok mellett elférnek az érdekességek, a különlegességek, a nyalánkságok és a kimondottan csajos témák is. Így kerülhet a könyvbe a szőlőmagolaj szépészeti szerepe:
Használd a szőlőmagolajat peelingként! Keverj össze 4 kávéskanál durva tengeri sót 2 kávéskanál szőlőmagolajjal, és zuhanyzás közben dörzsöld át vele az egész testedet. A bőröd puha és selymes lesz tőle – isteni érzés. Hetente egyszer érdemes ezzel kényeztetni magadat, különösen randi előtt!
(Majd megkérdezem a feleségemtől, mi az a peeling…)
Szinte látom magam előtt a „komoly borászok” guvadó szemét, amit átfutják ezt a bekezdést, majd remegő ujjakkal a szívgyógyszerük után kajtatnak zakó zsebében… Nem akarnám kétségbe vonni a borhoz kapcsolódó misztikum létjogosultságát, ahogy a rémisztő szakzsargon fontosságát sem, de tudomásul kell végre venni, hogy a potenciális fogyasztókat ma másként lehet/kell becserkészni és meghódítani. Pont így!
Az elmúlt években tanúi lehettünk annak, ahogy a borkultúra változik, bár szavaink nem nagyon voltak az új trendre, annyi bizonyos, hogy a változás nem feltétlenül romlás. Zenei mintára:
az eddig is létező komoly- és népi-borászat mellett, annak versenytársaként feltűnt a könnyűborászat. Új műfaj született…
…és ez a könyv – akarva-akaratlanul – megteremti a könnyűborászat szókincsét is.
